Reneszánsz ember

Le a kalappal, uraim - zseni!

2012-03-04T17:53:00.000+01:00

Chopin fontos dátumait a március 1-el zárjuk. Ekkor volt 202 éves a mester (bár két másik dátum is van, egy héttel korábbról). Múlt héten már írtam, hogy mint előadó és "jelenség" 1831-ben robbant be a köztudatba az első párizsi koncertjével, de mint zeneszerző már korábban sikert aratott első műveivel.

Már tizenévesen több polonézt írt, amikből néhányat ki is adtak Varsóban és Bécsben, de az első sikere az 1827-ben, 17 évesen megírt Variációk a "Là ci darem la mano"-ra, ami egy duett Mozart Don Giovanni operájából. Ez a majd 20 perces mű természetesen zongorára és zenekarra íródott, akkor még nem vették volna komolyan ha csak zongorára írta volna. Az 1820-as években Európa szerte Moscheles, Field és legfőképp Hummel voltak a nagy nevek, ők hatottak a variációkra és a két zongora versenyre is, de már Chopin egyedi hangja is megtalálható mindegyikben.

Első külföldi fellépése 29-ben, Bécsben volt, olyan sikerrel hogy minden variáció után a közönség tapsától az ifjú művész a zenekart se hallotta. Két évre rá, Robert Schumann hallotta egy előadáson Chopin művét és megírta a híres "Le a kalappal, uraim - zseni!" kritikáját a lipcsei zenei újságba, ami eljutott egész Európába, a zenei világ ekkor jegyezte meg a nevét, örökre. Frédéric egyébként nem szerette a kritikákat, hiába áradoztak róla, neki az nem tetszett, de ha rosszat írtak az is baj volt. A Zágrábi Filharmonikusoktól és Mislav Ivaci-tól halljuk most a variációkat.

Chopin művészetét félve vitték tovább társai. Liszt például annyira tisztelte és szerette Chopin-t, hogy életében nem is "mert" írni hasonló műveket, csak halála után írt noktürneket, a híres szerelmi álmokat például, vagy ami még jobban hasonlít Chopin stílusára azok a Consolations darabjai, főleg a harmadik, Horrowitz-tól íme.

A késői romantikusok, kora 20. század zeneszerzői sokat tanultak Chopin-től, de egészen más hangulatú zenék születtek, kivéve egy úriembernél aki mindenkinél jobban szerette Frédéric-et, azt írta, hogy volt amikor a kottáival aludt. Ez az orosz furcsa férfiú Alekszandr Szkrjabin volt, 1872-ben született és az első néhány kiadott művében már ott a saját hangja, de alapvetően nagyon Chopin-es, később már más irányba ment. Egyik etűdjét (Op. 2. No. 1.) hallgassuk Richter-től.

Újabb Chopin könyvek magyarul

2012-03-03T17:28:00.000+01:00

Igen sokat írok Chopin-ről, valósággal szerelmes vagyok a művészetébe, és elvarázsol misztikus élete és művei. Elolvasok mindent amit találok róla, legyen az magyar könyv, vagy akár egy rövid írás az interneten, tavaly írtam is már három magyarul megjelent könyvről, most újabb kettő következik.

Székely Júlia - Chopin Párizsban

Bartók tanár úrnál végezte tanulmányait, zongorista lett de megkedvelte az írást is, 40-es évektől kezdve több kedvelt szépirodalmi művet írt amik idegen nyelveken is megjelentek, a 60-as évektől pedig több zeneszerző életrajzát írta meg. Sok "régen" írott életrajzi regénynél veszem észre, hogy a szerzők egy olvasmányos, szép és kerek történetként próbálják bemutatni a könyv témájául szolgáló ember életét, jelen írásnál is ez a helyzet. Júlia arra a kérdésre keresi a választ az elméjében, hogy hogyan is kell játszani Chopin-t. Ő zongorista, fontos kérdés ez neki, mi olvasók pedig egy érdekes bejárt utat olvashatunk végig. Feltűnnek Chopin barátai, ismerői, jó és rossz akarói, szerelmei, sőt a regény végén egy kis kizökkentő meglepetés is vár.

Tad Szulc - Chopin Párizsban

Ne tévesszen meg a hasonló cím, a Székely féle könyvet 69-ben adták ki, a lengyel Tad Szulc könyve pedig 99-ben jelent meg itthon, Chopin halálának 150. évfordulóján. Az író Varsóban született, majd a világ több különböző pontján élt, végül amerikai állampolgár lett. Újságíró és sok ismeretterjesztő könyv szerzője. Stílusa érdekes, mivel más életrajz írókkal ellentétben ő nem "szerelmes" a témájába, többi Chopin könyvbe egy rossz szó nincs Frédéric-ről, hogy is lehetne! Nem így Szulc-nál, kritikusan szemléli a zongora költőjét, próbál bele és mögé látni az embernek, a zeneszerzőnek, a szerelmesnek. Nem csak a család és George Sand levelezése alapján készült e könyv, rengeteg-rengeteg levélidézet van barátoktól, ismerősöktől ami nagyon értékessé teszi ezt a könyvet annak aki meg akarja ismerni Chopin-t. Hosszú elemzéseket olvashatunk a betegségeiről, a szerelmeiről és a lelki állapotairól, töménytelen forrással. Nagyon jól kiegészítik egymást a 2010-es Barbara Smoleńska-Zielińska könyvvel, az inkább egy már-már száraz tankönyv, ami pontról-pontra végigmegy az életpályán, ez pedig próbál a sorok közé látni, keresni az okokat Chopin tetteire, érzéseire és természetesen a műveire.

Az utolsó koncert

2012-02-26T20:12:00.001+01:00

Már nem Frydryk volt, csak a lengyel barátainak és családjának írt leveleiben. Jó néhány éve Frédéric-ként ismerte mindenki más, 16 év alatt a neve a zenei világban az első között volt az első párizsi koncertje óta, de a pletyka rovatok állandó szereplője is volt miután össze jöttek George Sand-dal. Utolsó koncertje Párizsban 1848. február 16-án volt, ugyancsak a Pleyel teremben, ahol majdnem pontosan 16 évvel ezelőtt az első.

Chopin irtózott szerepelni sok ismeretlen előtt. Télen, a "szezonban" minden este más szalonban játszott Párizsban, ahol többnyire barátok, ismerősök vették körül, de a nagy koncert termeket nem bírta. Egyszer Liszt Ferencnek azt mondta, hogy "megfojt a sok idegen arc a tekintetükkel", így érthető hogy kevesebb mint 30 nagy fellépése volt egész életében. Az első párizsi koncerten még nem volt telt ház, de az összes többin igen, nagy eseménynek számított egy nyilvános Chopin koncert, így ez a 48-as is.

Az előadás egy Mozart trióval kezdődött, majd több friss művét előadta a szerző, köztük a Barcarola-t és a Berceuse-t. Először a bölcsődalt Cortot-tól, majd a velencei gondolások dalát Argerich-től halljuk.

Előző bejegyzésben arra próbáltam választ keresni, hogy a mester hogy játszott, ezúttal pedig a kérdés az, hogy a mester műveit hogyan is kell előadni, ami egy igen fontos kérdés, hiszen emberek millió próbálják eljátszani műveit nap mint nap, és több száz nagy művész adja elő minden héten a koncerttermekben, melyik a jó, melyik a helyes?

Sajnos azonban nincs pontos válasz, hiába keressük. Más szerzőknél könnyebb a helyzet, mert általában van valami információ arról, hogy miről is szól a mű, mit akar mondani vele a mester, nem így Chopin-nél. Neki az egész életét és művészetét, lényét és lelkét körülvette egy finom misztikus köd, hiába nézünk bele, nem lelünk választ mindenre, sőt az agyunk megtréfál és bele látunk ezt-azt. Azt tudjuk, hogy Chopin nem játszotta gépiesen pont ugyanúgy mindig a műveit, tanítványai szerint minden nap máshogy adta elő az épp tanított darabot, kedélyállapottól függően. Sőt, sokszor bele improvizált, néha máshogy játszotta a díszítéseket, bár ezt mástól ki nem állhatta. Egyszer Thalberg az egyik noktürnjét nagy sikerrel előadta, de itt-ott átköltötte a művet, virtuóz díszítéseket játszott, végén Chopin odament, és gúnyosan gratulált, majd megkérdezte "óóó, és kinek is a művét hallottuk?".

Tehát a kottát követni kell pontosan illetve a rubatok, a tempók és a dinamika némileg változhat. De mi a határ? Ez a legszebb Chopin művészetében, művei mondanivalója az előadótól függ, 1-2 darabnál tudjuk csak, hogy épp minek hatására, miért írta, a többinél egyáltalán nem, még a legfontosabb barátoknak, családnak se mondott semmit. Minden az előadástól függ. Az előadónak kell kitalálni a mű mögött a történetet, abba kell kapaszkodnia, azt kell megmutatnia a közönségnek. És ez mindig más. Chopin pont ezért hallhatatlan és örök.

Az első koncert

2012-02-20T17:39:00.002+01:00

Fryderyk Franciszek Chopin 1831 őszén érkezett a fények városába, útlevelében az állt, hogy átutazóban London felé de a hamar jött siker ott marasztalta, örökre. Első publikus fellépése a Pleyel zongora gyáros termében volt, 1832. Február 26-án. Bár a nézőtér nem volt tömött - zenészek (pl. Liszt és Mendelssohn) és lengyel barátok vették meg a jegyeket - mert a francia közönség még nem ismerte a nevét, de ez a nap megváltoztatta Chopin életét, egy csapásra a legnagyobbak között emlegették a nevét.

Akkoriban még nem volt szólóest, felléptek mellette más zongoristák, énekesek, de a plakáton mégis az ő neve volt legnagyobbal írva, Pleyel egyből felismerte a zsenit. Az est fénypontjának Kalkbrenner 6 zongorára átírt polonéze volt meghirdetve, de később mégiscsak Chopin e moll concertojáról, és Fryderyk különleges játékmódjáról beszélt egész Párizs. Kalkbrenner-rel adták elő aki a zenekari részt játszotta zongorán, Chopin pedig a szólót.

Daniil Trifonov játssza az Izraeli Filharmonikusokkal mind a három tételt. Daniil az ifjú orosz művész számtalan zongora versenyt megnyert már, Martha Argerich mondta róla "Last night I listened to him again on YouTube – he has everything and more."

És hogy Chopin hogy játszotta ezt vajon? Nos, arról csak sejtéseink lehetnek, jellemző rá hogy szinte kivétel nélkül ha fellépett valahol akkor a kritikákba meg se próbálták leírni játékstílusát, billentési technikáját, vagy a kicsalogatott hangokat, színeket, textúrákat. Egytől-egyig csak metaforákban tudtak nyilatkozni a hallottakról, néha angyalokhoz, néha valami más túlvilági dologhoz hasonlították a jelenséget. Másik jó példa a különlegességére amikor Londonban járt inkognitóban Camille Pleyel-el, egy estélyen többen játszottak az ott lévő zongorán, és Pleyel nem állta meg hogy dicsekedhessen a barátjával "Mr. Fritz"-el hisz ő is tud valamelyeset játszani. Chopin odaült a zongorához, és néhány perc csodálkozás után valaki felszólalt "Mr. Fritz? Így csak Chopin játszhat!".

Mass Effect 3 Demo

2012-02-15T22:20:00.001+01:00

Előrendelve. Nincs is erről mit írni, így kell működni egy demónak, ahogy befejeztem nyomtam is az előrendelést.

Felix Mendelssohn-Bartholdy

2012-02-12T14:04:00.000+01:00

Múlt héten volt még egy évforduló, Felix Mendelssohn 203. születésnapja. Már említettem egyszer, hogy a 19. század elején minden országnak vagy inkább városnak megvolt a saját kis "új Mozart"-ja, nem is csoda hisz a zene központi szerepben volt ekkor, minden tehetősebb családnál volt zongora, és egyértelmű volt, hogy valamilyen hangszeren tudjanak játszani. A kis Felix-nél (és testvérénél, Fanny-nál) hamar kiderült a tehetség, 9 évesen már koncertezett, 12 évesen pedig komponált.

Az 1809-ben született zseninek a pályája nagyon hasonló kortársaihoz. Egészen fiatalon koncertezés, európát oda-vissza bejárta, később Lipcsébe meghívják zenekar vezetőnek ahol élete utolsó évtizedét töltötte. Karmesterként újra felfedezte és divatba hozta a nagy Bach-ot, akit a 19. században szinte elfelejtettek és félre értelmeztek.

Szomorú amikor a művészetbe beleszól valami értelmetlen emberi butaság. Németországban már a 19. században kezdett felerősödni az antiszemitizmus, és ez Mendelssohn-t se kerülte el, még életében a közönségnek előítéletei voltak a zenéje iránt, halála után pedig teljesen elfeledték. Egészen a második világháború végéig nem játszották műveit, az 50-es években fedezték fel újra finom kis zongoradarabjait, kamarazenéit, szimfóniáit és versenyműveit.

Először Cziffra György hihetetlen virtuozitással és könnyedséggel játssza a Rondo Capriccioso-t, aztán Glenn Gould játszik néhányat a Dalok szöveg nélkül-ből.

Philip Glass és Franz Schubert

2012-02-07T20:09:00.000+01:00

Január 31-én volt Schubert 215. évfordulója, Philip Glass pedig ugyanezen a napon töltötte be a 75. életévét, sok boldogságot neki!

A kis Philip apukájának egy klasszikus zenei hanglemez boltja volt, sokat hallgatott kortárs modern muzsikákat (Bartók, Schönberg, stb.) és régebbi mesterműveket is Beethoven-től és Schubert-től aki olyan nagy hatással volt rá, hogy kedvenc zeneszerzője. Schubert zenéjére jellemző az ismétlődő, egymásra épülő szerkezet, talán épp ezért indult el Glass ezen az úton: ismétlődő, minimalista zene.

Az egyik leghíresebb műve a Mad Rush, amit a Dalai Láma amerikai látogatásának tiszteletére írt a szerző, és mai napig előadja a világ minden pontján, a Tibeti függetlenségi mozgalomra akarja felhívni a hallgatók figyelmét ezzel amit évtizedek óta támogat.

De kanyarodjunk vissza Schuberthez és az ismétlődő struktúráihoz. Az utolsó és egyben leghíresebb zongora szonátája (D960) egy titáni darab, általában 40 percig tart előadni, de Sviatoslav Richter - talán a legnagyobb valaha élt Schubert előadó - sokkal lassabban játssza, ezen a felvételen 47 perc! Glenn Gould nem szerette a 19. század zenéjét (Schubertet meg különösképpen nem), de miután hallotta Richter-től élete végéig minden interjúba az egekig magasztalta Richter-t és a Schubert előadását.

Debussy & Ravel & Satie

2012-01-29T18:13:00.000+01:00

A 19. század végén Párizsban újra felpezsdült a művész élet, újra a a központ volt évekig, mint ahogy Chopin, Heine, Hugo, Liszt korában a század elején.

A romantika végén rengeteg különleges irányzat jelent meg, impresszionizmus, minimalizmus, dadaizmus. Ezeket az stílusokat a zenei világ is követte, három legnagyobb név Debussy akinek ebben az évben lesz a 150. születésnapja, Ravel és a mellőzött Erik Satie. Debussy volt a legnagyobb hármuk közül, mai napig méltán sokat játszott szerző, bár Ravel-t sem kell félteni ám Satie-t valamiért elfelejtették a zongoristák. No nem arról van szó hogy el lenne feledve, sok filmben felcsendül valamelyik Gymnopédie vagy Gnossienne, de koncertzongoristák műsorában nagyon ritkák sajnos.

Először Debussy 2 prelűdje Maurizio Pollini-től aki év elején ünnepelte a 70. születésnapját, aztán Ravel-től a Pavane zongora változata Cyprien Katsaris-tól és végül Satie-tól az első Gnossienne Alessio Nanni-tól.

Bartók - Gyermekeknek

2012-01-22T17:37:00.000+01:00

Bartók és Kodály ahogy felfedezték a népzene szépségeit azon munkálkodtak, hogy adhatnánk ki ezt könnyen érthető és tanulható formában. Először a Húsz magyar népdalt adták ki közösen, közben Bartók a zeneakadémia zongora tanára lett, így még kézenfekvőbb volt, hogy könnyű darabokat írjon.

Először 1908-ban a Tíz könnyű zongora darab és a Tizennégy bagatell jelent meg amikbe több népdal ihletésű darabot csempészett a mester, talán ezekből jött az ötlet, hogy írjon egy teljes sorozatot, amely nem csak ihletet merít, hanem konkrét népdal témákat dolgoz fel. Ugyan ebben az évben meg is jelent az első két füzet, amikben magyar népdalok vannak sorozatba szedve, egyre nehezedő sorrendben. A harmadik és negyedik füzet szlovák népdalokat dolgoz fel hasonló elgondolásban 2 évvel később, ebből tanulok épp.

Bartók ebben is hatalmasat alkotott, mai napig a zongora tanulás egyik fontos alapkövei ezek a sorozatok. Olyan szerencsében van most részem, hogy találtam egy nagyon jó zongora tanárnőt, beszélgettünk hogy miből is kéne tanulnom, és szinte egyszerre vágtuk rá: Bartók - Gyermekeknek! Persze az sem mellékes, hogy mindketten nagyon szeretjük Bartókot, és a népdalokat.

Az igazi nagyság azonban ezekben a művekben, hogy nem csak tanulásra jók, a szerzőt idézve "ezek egyszerű, könnyű (de azért nagyon is komolyan gondolt) darabocskák.", egyébként sokszor adta elő, és ma is felcsendülnek ezek a végtelenül egyszerű de nagyszerű dallamok a világ koncerttermeiben. Itt látszik meg igazán, hogy ki tudja azt a bizonyos mágiát elővarázsolni. Kocsis Zoltán felvételén, és a zongoratanárnőm játékában is olyan színek, textúrák, ritmusok vannak amik nincsenek ott a kottába de pont ezektől lesznek megmagyarázhatatlanul csodálatosak. Én még persze nagyon messze vagyok attól hogy megértsem ezt a varázslást, egyelőre csak fültanúja lehetek, de tanulok!

Lady és Mázlis

2012-01-21T18:18:00.002+01:00

Star Wars: The Old Republic

2012-01-20T14:31:00.000+01:00

A WOW sikerét évek óta próbálja meglovagolni rengeteg fejlesztő stúdió, eddig nem sok sikerrel, most az EA próbálja meg újra. Nem is olyan rég a Warhammer MMO-val buktak be, de most új fejlesztőkkel próbálkoznak, a Mass Effect, SW: Kotor, Dragon Age készítőivel, a Bioware-el.

Egy éve írtam egy sirámot a változatlan MMO stílusról, mindenki azt a bizonyos játékot majmolja, egy-két változtatással amit persze a marketing kampányba nagyon kiemelnek. Az SWTOR-nál ez a történet központú játékmenet, és a teljes voice-acting volt, azaz tényleg minden NPC, és a saját karakter beszél, hangot ad ki. Ezek tényleg nincsenek, vagy csak elvétve találhatóak meg a hasonló játékokba, de anno csak nevettünk ezen, kit érdekel? Nos. Mint kiderült mégis érdekes, és ami még fontosabb hogy nem csak ebben merültek ki a változtatások.

Mass Effect és a WOW szerelemgyereke

Itt is abból a bizonyos játékból indult a fejlesztés, de pont annyi változtatás történt a formulán amitől már az első perctől kezdve egy új, eddig nem látott játékélményt kapunk. Nem csak, hogy fontos a történet, de jó, vicces, epikus, érdekes is. A szinkronszínészek jó munkát végeztek, minden küldetésnek megadják az alaphangulatát, nem csak azt nézi az ember hogy "jó, kell ölni 15 vaddisznót, gyerünk", hanem át lehet érezni, hogy itt sorsok, életek, sőt néha bolygók múlnak a döntéseinken. Merthogy dönteni kell, Mass Effect beszélgetés rendszerét hozták át, és egy-egy küldetés kimenetele változhat ezáltal. A kaszt küldetések, mert hogy azok kísérnek végig, még jobbak, több esetben előfordult, hogy megkaptam már a következő bolygón lévő kaszt küldetést, és amin épp voltam ott is hagytam, mert nagyon érdekelt a karakterem és a társai sorsa.

Ó igen, vannak társak, ez is kicsit a Mass Effect-ből jött át, bár akció közben csak egy lehet mellettünk. Ha nagyon egyszerűen kéne elmagyarázni, olyanok mint WOW-ban a hunter/warlock pet-ek, csak sokkal erősebbek, öltöztetni is lehet őket, így szinte olyan mintha két karakterrel játszanánk. Ez egyébként kell is, mert ahogy haladunk előre egyre nehezebbek lesznek a sima küldetések is, és nagyon élvezetes tud lenni egy-egy keményebb kihívás ahol már taktikázni kell a különböző társakkal, most a tank-ot veszem elő, most a healert, stb.

Az egyik nagy változtatás a voice-acting, másik a társak, és a harmadik pedig a pálya design. Ezt is az ME-ből emelték kicsit át. Míg a fantasy MMO-kba nagy, nyitott, egybefüggő világ van ami bejárható oda-vissza, itt bolygók vannak amik között a hajónkkal utazhatunk. A bolygók lehetnek városok, ahol taxikkal, liftekkel mozoghatunk a szintek, platformok között. Némelyik bolygó pl. Tatooine vagy Hoth óriási, változatosak, érdekesek. Ebben is 10 pontos a játék. Sci-fi játékhoz sokkal jobban illik ez a fajta pálya tervezés, ráéreztek.

Azonban sajnos a végére kifullad ez az illúzió, mert hogy az. A küldetések gyakorlatilag 99%-ban annyiról szólnak, hogy ölj le 15 vaddisznót, ahogy előbb írtam, csak a körítés szép. 45-ös szint fölött egyre többször az NPC-k valami nagyon epikusnak hangzó küldetésről beszéltek, nagy csata, járművek, kísérés, valami. Aztán amikor vége a beszélgetésnek kiírja a játék: ölj meg 15 gonoszt. Oké.

A végjáték néhány hibával

Na de a szintezésen túl vagyunk, a legfontosabb a végjáték, mert ettől lesz hosszan élvezhető ez a stílus. Itt is kettős képet kapunk. Egyrészt már az elején van raid instance (operations) ötletes boss-okkal, és sok 4fős insta, hard mode-ban (flashpoint), sőt 1 hónappal a megjelenés után jött új FP és az egyik Ops-ba új boss-ok, másrészt viszont olyan hibákat vétenek, hogy csak nevetni lehet már. Hihetetlenül amatőr bandának tűnik jelenleg az egész EA/Bioware.

PVP is hasonló. Van néhány jó ötlet, de nincs kidolgozva teljesen, és rengeteg hiba. Nevetséges, vicces, szánalmas hibák. Szerencsére azonban gyorsan javítanak, szinte naponta jön néha patch, de ettől még rányomja az egész játékra a bélyegét ez a keserű szájíz amit kapunk sokszor. Ennyi bug-ot én még egy "kész" játékban nem láttam, kellett volna még egy jó 2-3 hónap kiadásig, de a pénz, mindig a pénz, értem én. Csak így elfognak szép lassan bukni, egyre több a botrány, flamewar hír a játék körül.

Siker vagy bukás?

Sajnálom ezt a játékot, bár szerintem szép lassan kitermeli a nyereséget, és sikeresnek fogják nevezni, legalábbis EA gazdasági beszámolókon, de valójában az egy elrontott start volt. Játékos szemmel már nem egyértelmű a siker, egyetlen nagy szerencséje van az SWTOR-nak, mégpedig hogy jelenleg nincs ellenfél. A WOW már régóta pang, nincs új content, és ki tudja mikor jön a következő kiegészítő, Diablo 3 is tovább csúszik valószínűleg, úgyhogy most lesz pár jó hónapja ennek a játéknak, de hogy utána mi lesz az már jó kérdés, nem látom jelenleg azt a képet magam előtt, hogy 1 év múlva is játszanék ezzel a játékkal. Kár érte, az első pár napban simán 9-est adtam volna, rá de ahogy haladtam előre, és nyelni kellett a sok hibát, hülyeséget, és kezdett elveszni a varázs úgy csökkent. Most egy 7-esre jó.

Klasszikus és Jazz, Jazz és Klasszikus

2012-01-16T16:58:00.001+01:00

A 20. század elején kialakult jazz muzsika és annak különféle ágai rengeteget merítettek a klasszikus zenéből, ám ez fordítva is igaz, elég csak Gershwin-re gondolni, de több zeneszerzőt is megihletett a stílus.

Bartók nem különösebben kedvelte a jazz-t, nem is nagyon találni zenéjében jazz-es hatásokat, kivéve egy művénél amit Szigeti József és Benny Goodman rendelt tőle utolsó éveiben, különösen a harmadik tételben amit bevallottan a jazz klarinétos Goodman szája ízére írt a zeneszerző. A darab címe Kontrasztok lett, a három hangszer különbözőségére utalva.

A másik oldal amikor egy alapvetően jazz muzsikus, vagy banda dolgozik klasszikus alapokból, Oscar Peterson-nál ez gyakorta megfigyelhető, hallottam már tőle a Dark Eyes feldolgozásába beleimprovizálva a 2. Magyar rapszódiát, de Bach-ot is játszik.

Másik név, aki viszont csak klasszikus zenei alapokból csinál jazz muzsikát a bandájával az Jacques Loussier, ők is nagyon szeretik Bach-ot nem véletlenül, ugyanis Bach alapokra nagyon könnyű jazz-t játszani. Több mint 20 lemeze jelent meg 1959-től napjainkig csak Bach átdolgozásokkal.

Másik kedvencem tőle, Chopin noktürnjei szóló zongorára.

4 kezes fantázia

2012-01-09T16:31:00.001+01:00

Schubert élete utolsó évében írt egy négykezes kompozíciót egyik tanítványának, Karoline Esterházy-nak, akibe történetesen szerelmes is volt, bár Karoline nem viszonozta Franz érzelmeit. Legfontosabb művei között tartják számon ezt a 4 tételes, szünet nélkül játszott darabot. A legnagyobb nevek szinte mind eljátszották ezt a művet, most Emil Gilels-től és a lányától Elena-tól hallgassuk.

Evgeny Kissin

2012-01-02T22:40:00.005+01:00

Napjaink egyik legnagyobb zongoristája, pedig még fiatal. A moszkvai csodagyerek már 12 évesen lemezre vette Chopin mindkét concerto-ját és még 20 éves sem volt, de a világot bejárta oda-vissza.

Az idei évadban 3 korszak szonátáiból válogatott Kissin, a programban az első az 1801-ben elkészült híres Holdfény szonáta Beethoven-től (Op. 27, No. 2), aminek szerintem az emberek 99%-a csak az első tételét ismeri, pedig az első kettő csak felvezetés a harmadikhoz. E mű két érdekessége, hogy bár még a klasszikus korszakban készült, de eltér a gyors-lassú-gyors szonátaformától, ezt Beethoven hozzá is fűzte egyébként. Másik pedig a pedál technika, az 1830-as években Liszt/Chopin/Thalberg korában robbant a zongora fejlődése, azelőtt mások voltak a hangszerek. Beethoven egyszerűen annyit írt a kottába a híres első tételhez, hogy végig nyomni kell a pedált, az ő korában ugyanis ez nem volt gond, ám a mai zongorák sokkal hosszabban tartják a hangot a lenyomott pedál miatt, így "összetorlódik" a sok hang, és disszonancia lép fel, ami nem túl kellemes, ezért nem egyszerű előadni.

A második szonáta egy 20. századi mű, Samuel Barber szonátája, tipikus modern darab. Azért szeretem az ilyen és ehhez hasonló műveket (pl. Bartók vagy Prokofiev) mert sokkal több érzést, érzelmet tudnak kelteni mint egy klasszikus vagy romantikus mű, és sok érdekes hangzást hoznak ki a zongorából.

Majd jön egy hirtelen, kontrasztos váltás. Chopin. A világ lecsendesül. Az előző két darab mindenkinek szólt, nem csak a koncertteremnek, hanem az egész világnak. Majd jön egy noktürn (Op. 32, No. 2) és a harmadik szonáta (Op. 58). Ahogy előadja ezeket a darabokat Kissin úgy érzi az ember, hogy csakis neki szól, egyedül. Hihetetlen.

És ráadásként még egy kis Chopin és Beethoven.

Egyébként egészen hihetetlen, hogy 2014 végéig szinte folyamatosan koncertezik Kissin, 2013 szeptemberében jön hozzánk is, remélem ott leszek!

Karácsony van

2011-12-25T15:36:00.001+01:00

Az ünnepekre való tekintettel hallgassuk most Schubert-től a legalább milliószor fel- és átdolgozott Ave Maria-t. Természetesen Liszt is készített magának egy átiratot saját stílusában, azt hallhatjuk most Valentina Lisitsa-tól. Schubert egy skót író versét zenésítette meg 1825-ben, Walter Scott "The Lady of the Lake" című költeményét.

Deus Ex, az emberiség jövője?

2011-12-22T15:47:00.000+01:00

Deus Ex Machina, azaz isten a gépből. A görög drámákban amikor a cselekmény már a halandók számára teljesen megoldhatatlannak tűnt akkor gyakran használták ezt a kifejezést az isteni beavatkozásra, egy istent megszemélyesítő színészt daruval vagy kötelekkel a színpadra engedtek.

Ismét egy régi kultikus név újjáélesztésének lehetünk tanúi, de ezúttal nem szúrták el, sőt, ebben az évben több szempontból meglepetés, és jól eltöltött 15 órát adott ez a játék. Amikor egy régi címet, régi ideát csinálnak meg modern verzióba mindig ott lóg a levegőbe a kérdés, hogy mennyire maradjanak hűek az eredetihez - ami már persze retro-nak számít. Nos, a Deus Ex: Human Revolution hű maradt, olyannyira hogy sokszor volt olyan érzésem, hogy 10 évet visszarepültem az időben. Ez persze nem mindig jó, sok dologban köröket ver erre a játékra egy Uncharted 3, vagy Red Dead Redemption, de ez vele jár, el kell fogadni.

Remekül megkapjuk a szabadság illúzióját. A városok is "félig" szabadok, és az egyes küldetések is, nem éreztem soha magam csőben, mindig volt egy másik lehetőség, ami ritkaság manapság, és nagyon jó volt felfedezni ezeket. Ám a játék végére azért rájövünk, hogy ez csak illúzió, az első 2-3 órában azt láttam és vártam, hogy ez valami új, eredeti és mély, de ahogy nyílt ki a játék, a történet sokszor "aha, ezt már láttam" momentum jött szembe. Persze, tudom én hogy a Sci-Fi témában nehéz újat alkotni már, egy évszázadnyi irodalom van már a stílus mögött, és majd mindent megírtak, de a készítők talán túl sok történetmorzsát és karaktert használtak fel más produkciókból, például Szárnyas Fejvadász, Spielberg Sci-Fi filmek, Metal Gear Solid. Nálam pont átléptek egy határt, nem tudok úgy tekinteni erre a játékra mint egy eredeti, új és friss élményre. Azért azt hozzáteszem, hogy szerencsére jól nyúlták a dolgokat, úgyhogy arról szó sincs, hogy rossz lenne ettől a játék, pont hogy egy jó katyvaszt kavartak, csak nem fogok emlékezni rá 1év múlva, mint például egy MGS-re.

Negatívumok is vannak, a boss harcok, inkább ne is lettek volna. Oké, tudom, 10 évvel ezelőtt ilyenek voltak, de ma már ez nem működik, ejnye. Állítólag nem is a készítők csinálták ezeket, hanem egy külső cégnek kiadták, ha tényleg így van akkor még nagyobb ejnye. Egyáltalán nem illik bele a játék menetbe, nem az a bajom, hogy egyszerűek mint a kő (jön feléd, azt lő), hanem hogy a játék többi részében hiába specializálódsz egy dologra, teszem azt hack/stealth, a boss harcok ugyanazok: csak lőni kell tudni, meg túlélni, nem veszem hasznát a hack tudásomnak.

Amit azért kiemelnék még a játékkal kapcsolatban az a pedzegetett téma. Az emberiség jövője, transzhumanizmus és poszthumanizmus. Egyre aktuálisabb, valós téma, néhány éve teljesen sci-finek számított a mesterséges szem például ami kommunikál az aggyal, ma már tesztelik, és biztos vagyok benne, hogy 1-2 évtized múlva lesznek olyan változatok amik többet fognak tudni az emberi szemtől. Ez csak egy kiragadott példa volt a napokban látott hírek közül, de hatalmas és meghökkentő áttörések lesznek a közeljövőben a genetika, biotechnológia, nanotechnológia és hasonló tudományokban, hirtelen aktuális kérdések lesznek ezek amik új, és veszélyes etikai problémákat vetnek fel.

Az időutazás és a felvetett kérdések miatt egy 9-est megérdemel nálam a játék, hosszú, nyílt, több játékstílust nyújt egyben, remélem jön a folytatás.

Beethoven és a hegedű

2011-12-18T17:29:00.000+01:00

Pénteken volt Ludwig van Beethoven 241. születésnapja. A mester rendkívül értett a hangszereléshez, minden elképzelhető hangszerre írt zenét, volt már szó szimfóniájáról, zongora szonátájáról, zongora versenyéről, most nézzünk egy kamarazenei művet.

Hegedűre és zongorára írott szonátái a legismertebbek talán kamaraművei közül, a hegedű művészek repertoárjában kötelező darabok. A 9., Opus 47-es, A dúrban írott "Kreutzer" szonáta egy igen különös, jókedvű darab, bár a jókedvűség mögött rendkívüli nehézségek rejlenek. 1803-ban Bécsbe utazott az angol híres hegedűművész, George Bridgetower hogy megismerkedjen a mesterrel akit le is nyűgözött, és Beethoven írt is kettejüknek egy szonátát, amit úgy adtak elő, hogy csak egy nappal az előadás előtt adta oda Bridgetower-nek a partitúrát. Az előadás hatalmas siker lett, állítólag a hegedűművész improvizált is egy részen amin Beethoven úgy meglepődött hogy felállt a zongorától, megölelte Bridgetower-t, majd visszaült és folytatták a játékot.

Az előadás után néhány pohárka után George egy félreérthető, nem szalonképes megjegyzést tett a mester egyik hölgy ismerősére, mire az úgy felkapta a vizet hogy nyomban visszakérte a kottákat a Bridgetower-től, és az ajánlást is visszavonta. Persze Bridgetower nem nyugodott ebbe bele, bocsánatot kért, de Beethoven hajthatatlan volt, át is írta az ajánlását, a kor másik híres hegedűművészének, Rudolphe Kreutzer-nak ajánlotta a szonátát, és ma is e néven ismerjük a darabot.

Ám a történet itt még nem ér véget, miután Kreutzer megkapta a kottákat egyáltalán nem tetszett neki, sőt lehetetlennek találta, egyébként sem kedvelte Beethoven műveit, és hangoztatta hogy a mester egyáltalán nem ért a hegedűhöz. Persze az elmúlt évszázadok nem Kreutzer-t igazolták.

Argerich/Kremer előadást szemeltem ki elsőre, de aztán találtam egy igazi gyöngyszemet. Bartók Béla és Szigeti József előadásában, 1940-ből. Bartók szerette Beethoven-t, 1892. május 1-én Nagyszőllősön egy hangversenyen eljátszotta a Waldstein szonátát aminek akkora sikere volt, hogy megengedtek 1 évnyi szabadságot a családnak, elköltöztek Pozsonyba, ahol Erkel Ferenc fia, László lett a tanára az ifjú Bartóknak.

Gaming 2011

2011-12-17T17:58:00.000+01:00

A videójáték ipar idei nagy tanulsága csak a "jóból is megárt a sok" lehet. Csak a Sony-nak minden hónapban jött egy nagy produkciója, mellette pedig a kiadók is öntötték magukból a jobbnál jobb játékokat, az eladások viszont nagyon vegyes képeket mutatnak, hova vezet ez?

Az idei év egyik legnagyobb meglepetése az új Elder Scrolls játék, a Skyrim volt, nekem még sajnos nem volt szerencsém hozzá (majd jövőre ha újra lesz a boltokban). Példátlan volt idáig, hogy egy hardcore rpg játék körül ilyen felhajtás kerekedjen, és az, hogy már 10 millió fölött jár az eladás hihetetlen. Csak gratulálni lehet a Bethesda-s lányoknak és fiúknak, csak nyomjanak még pár lemezt hogy jusson nekem is =).

Másik nagy cím az Uncharted 3 volt, ami szinte egy hibátlanul, tökéletesen összerakott játék az elejétől a végéig, ezért annyi tökéletes pontszámot kapott amit nehéz lesz a jövőben megismételni úgy hiszem. A játék egyetlen "hibája", hogy újat nem hozott, ugyanaz mint az előző rész csak szebb, jobb, nagyobb. Persze még így is fényévekkel a konkurencia előtt vannak történetben, karakterekben, grafikában, prezentációban.

Shooter túladagolás

Hajdanán Carmack-ék nagyon kitalálták ezt a stílust a Wolf-Doom -al, több mint egy tucat "nagy" folytatás jött az idén, és a bevezetőre visszautalva ez nagyon meg is látszott az eladásokon. Az aktuális Call of Duty és Battlefield részek taroltak, a többiek meg... hát nem. Ami azért szomorú mert azok között van pár igen jó játék, például most nyúzom a Deus Ex: Human Revolution-t, és az egyik kedvenc játékom idén, de "csak" 2 millió ment el belőle, ami azért szép szám, de ha azt nézzük, hogy a COD-BF-Skyrim hármas mind 10 millió fölött lesz 2011-ben akkor máris kevésnek tűnik az a sok alig 1, vagy 2 milliós eladás amit a többi nagy név produkált.

Kihaló stílusok

A platform (a.k.a. ugrálós) játékok jó ideje csak Nintendo gépeken teszik tiszteletüket, többi gépre ha jött is valami az elmúlt években az vagy valami egyszerű PSN/Arcade cím volt, vagy valami kevert akció-platform. Ubisoft néhány hete kihozta a Rayman Origins-t ami egyből a kedvencem lett, viszont az eladások borzasztóak, megértem a kiadókat hogy nem erőltetik már ezt a 2D-s oldalra scrollozós klasszikus stílust, alig 300ezernél tart jelenleg. Szégyen.

Másik haldokló zsáner a stratégia, ami a konzolokon nem tudott horgonyt vetni, pedig volt pár próbálkozás, így maradt a PC-sek játéka, de ott meg csak a Blizzard tud megélni ebből.

2012

Jövőre már be is vannak jelentve a nagy bombák. Nemrég mutatta be a Naughty Dog a két éve titokban készülő új címét, a The Last of Us-t, ami egy zombi túlélős játék lesz, amolyan I Am Legend, ami alapvetően nem tetszene, sose értettem ezt a zombi őrületet, de Naughty Dog nem tud hibázni.

Aztán ott lesz a ki tudja hány éve készülő, mostanában borús hírekkel szolgáló Last Guardian, a kultikus ICO és Shadow of the Colossus-t készítők új játéka, remélem nem lesz gond, és tényleg megjelenik végre jövőre.

GTA 5. Nem is kell többet írnom, dátum még nincs, de szerintem jövő év közepén, esetleg ünnepi szezonra biztos számíthatunk rá.

És végül, de nem utolsó sorban, az év Mass Effect 3-al fog kezdődni, bár az utóbbi videók túlságosan az akcióra helyezik a hangsúlyt, de a mögötte lévő világ mindenképpen eladja.

De lesz még itt új Assassin's Creed, az igazi 3adik rész, Borderlands 2, Bioshock Infinite, Far Cry 3, Halo 4, új Hitman, Max Payne 3 és új Tomb Raider. És amit a végére hagytam: az ördög újra eljön közénk, végre, valahára: Diablo 3.

Mozart, Argerich, Kissin

2011-12-11T12:30:00.000+01:00

220 éve hunyt el az "első" csodagyerek tisztázatlan körülmények között, halálához sok legenda, és az utolsó művéhez a Requiem-hez még több kapcsolódott az évszázadok során.

Találtam egy csodát. A zongora királynője, Martha Argerich, és az ifjú titán, Evgeny Kissin játsszák a négykezesre írt C dúr zongora szonátáját Mozartnak. Ez az igazi örömzene, öröm nézni, öröm hallgatni.

ICO

2011-12-06T18:44:00.001+01:00

Az olyan alkotások állják ki az idő próbáját amik valami jelentéssel bírnak és újat adnak. Megmaradnak a köztudatban, lemásolják, újra alkotják, hatással van az emberekre. 2001-ben ezek a játékok az többek között a GTA 3, Halo, Metal Gear Solid 3, Gran Turismo 3, Max Payne voltak. Ám volt egy játék ami méltatlanul kevés figyelmet kapott, akkor is - ma is.

A kérdéses játék az ICO, egy vérbeli japán játék, amitől az ember nem tudja hogy mit várjon. Egy mai "modern" nyugati játéknál 99%-ban tudjuk mit kapunk a pénzünkért, mindegyik egymás ismétlése. Minden másodpercben történik valami, menni kell előre, végig feszített a tempó. Bár az ICO már 10 éves, de ez már akkor megfigyelhető volt a nyugati játékoknál (előbb felsorolt GTA 3 vagy Halo), és ennek a trendnek teljesen, minden egyes pontjában ellene megy.

Itt nincsenek robbanások, nem omlanak le épületek minden percben, itt alig történik valami. Történet sincs egyszerűen a elénk téve: tessék ezt éled most meg! Nem. Itt TE képzeled a minimalista találás mögé, hogy mi is van. Adott egy hatalmas kastély egy óceán partján, ahova valamiért egy kisfiút bezárnak, őt kell kijuttatnod, de nem egyedül, mert találkozol egy kislánnyal az utad közben, aki nem olyan ügyes mint te, nem tud felmászni magas helyekre, így segítened kell, fognod kell a kezét (tényleg). Egy puzzle-platformer, ahol nincsenek minden sarok mögül rád támadó szörnyek, egyszerűen csak a nagy kastély van, amiből ki kell jutni, segíteni és megvédeni Yorda-t a kislányt. Számomra hihetetlen, hogy egy mai Uncharted 3-ba leomlik egy épület - oké, megesik, futok az omlás elől, addig ICO-ban ha meghallom Yorda-t kiáltani összerezzenek és futok vissza hozzá. H i h e t e t l e n.

Ez egy műalkotás, csodálatos út volt amit végigjártam, köszönöm, 9,5 pont! És most jöhet a következő rész, a Shadow of the Colossus.

Alkan, az elfeledett

2011-12-04T16:23:00.001+01:00

A 19. század első évtizedeiben legalább 1 tucat ifjú művészre rámondta a sajtó és a publikum, hogy az új Mozart. Liszt a magyar Mozart, Chopin a varsói Mozart, a két legismertebb csodagyermek, de rajtuk kívül jó néhány nagy név a feledés homályába merült.

198 éve, 1813-ben született Párizsban a kis Charles-Valentin Alkan, 5 testvére volt akik közül többen szintén a zenének szentelték az életüket, de Charles-Valentin volt a legkiemelkedőbb tehetség köztük, 6 évesen már a konzervatóriumba tanult. Tizenévesen már koncertezett a saját műveivel, fiatalon a párizsi zenei élet fontos tagja volt, sok barátja volt, például Liszt, Anton Rubinstein, Victor Hugo, George Sand, Ferdinand Hiller, de a többi "sztárt" is közelről ismerte, ő is köztük volt, fellépett Chopin-nel, Kalkbrenner-rel, Thalberg-gel.

A 40-es évek vége egy korszak vége volt, Chopin meghalt, Alkan-t pedig egy akkora csalódás érte amiből élete végéig nem tudott felépülni. A párizsi konzervatórium zongora szakának vezetői posztjára pályázott, de hiába, tisztázatlan körülmények közt az egyik diákját nevezték ki helyette. Ezután visszavonult, és az élete utolsó évtizedeiről keveset tudunk. Chopin mellett élt, és miután Frédéric eltávozott több diákja átkerült Alkan-hoz. Élete végéig, 1888-ig elvonultan élt, nem járt emberek közé, koncerteket se adott, és sajnos rengeteg munkája elveszett.

Zenei stílusa virtuóz, újító. Chopin-hez hasonlóan szinte csak zongorára írt. Korai műveiről sokan egyszerűen elrettentek olyan nehezek voltak, sokszor lehetett hallani hogy lehetetlen előadni. Neki még is sikerült, ez mutatja, hogy tényleg ott volt a helye a nagyok között, Liszt egyszer azt mondta róla, hogy a legjobb zongorista akit ismer.

Etűdjei voltak a legnehezebbek, az Op. 39 -esből a 12-es, "Le Festin d'Esope" variációk egy témára.

Ám írt lírai, melodikus műveket is, egyik kedvencem a Barcarolle (Op. 65.), ami a velencei gondolások dalainak mintájára készült.

2013-ban, a 200-adik születésnapján talán felfedezik az emberek.

Rayman Origins

2011-12-03T01:31:00.001+01:00

Régóta éheztem egy jó platformer játékra, és egészen mostanáig azt gondoltam, hogy ez csak Nintendo gépeken lehetséges ma már, kihalt volna a stílus mindenki másnál? Nem! Rayman visszatért, és nem is akárhogy.

Az első Rayman 15éve jelent meg, és nagy siker volt, de aztán gyorsan lejáratták az egész nevet, mindenfajta platformra ontották a különböző részeket, 3D-s lett, és gagyi. Szerencsénkre azonban a francia Michel Ancel (akit egyébként lovaggá is ütöttek ám!), Rayman kitalálója rájött, hogy egyszerűen vissza kell térni a gyökerekhez, nem kell mindig valami újat és kreatívat letenni mert azokból sokszor nem sül ki semmi jó. Ilyen az új Rayman Origins, a jól bevált 2D rajzolt platformer játékmechanikát használja amit gyakorlatilag a Mario sorozat fektetett le és tett híressé NES és SNES-en.

A pályadesign hatalmas, szép nagy világot kapunk a pénzünkért, a szokásos dzsungel-sivatag-tenger-havas megoldásokat amik millió platformer-be feltűntek már, viszont itt nem csak a háttér és a színek változnak, hanem minden világnak van több egyedi megoldása. Ha csak végigszaladunk a pályákon akkor olyan 8-10 órányi szórakozást ad, de később vissza mehetünk a titkos helyeket megkeresni és gyűjteni a lila mosolygós izéket, amik extra pályákat nyitnak meg.

Amiben igazán kitűnik az új Rayman az a grafika és a hang. A zenék és a hangok tökéletesek, viccesek és nagyon jó hangulatot adnak az egyes világoknak. A grafikáról is ugyanezt tudnám elmondani, csak fontos megjegyezni, hogy a játék FULL HD, azaz 1080p felbontásba fut 60fps-el, amikor először megláttam ezt a plazmámon nem hittem el. Igazi 2011 érzés. Így kell ezt, egy sima kézzel rajzolt 2D-s cucc, de mégis ott a "wow" érzés, nem kell ehhez Uncharted 3. Bravó.

Ez a játék bizony nagyon kellett, a platformer stílus kihalófélben van, és minden ilyennek örülök. Egy jó erős 9,5 pont!

Gyöngyszemek

2011-12-01T20:52:00.001+01:00

Sokat morgolódok, hogy kevés jó könyvet lehet kapni a témában, de minap megtaláltam az antikvarium.hu-t és újra kisgyereknek éreztem magam, eztis aztis, amazt is! Igazi gyöngyszem mindegyik könyv, 50-70 évesek is vannak köztük, és mindegyiknek van az elejébe írva valami, imádom!

Egy korszak vége

2011-11-27T15:42:00.001+01:00

A "Mi ez?" oldalon az Appassionato rovatot úgy jellemeztem, hogy Bachtól Bartókig, de valójában a komolyzenének az utolsó igazán ismert és nagy neve Bartók után még Prokofiev volt, utána viszont tényleg jött egy törés, és a kortárs, 20. századi komolyzenében csak 1-2 ismert név van.

Prokofiev utolsó nagy műve a 7. szimfóniája volt amit 1952-ben fejezett be, és Bartók utolsó zongoraversenyéhez hasonlóan ő is lágyabb, egyszerűbb hangzáshoz "tért vissza" a disszonáns vonaltól. Ha meghallgatjuk először egy korai művét Argerich előadásában a Toccata-t, utána a 7. szimfóniát a berlini filharmonikusoktól akkor egyből hallani a különbséget.

Prokofiev 53as halála után azonban ahogy a bekezdésben írtam megváltozott valami, de azért vannak ismert nevek, például Ligeti György, bár az is biztos, hogy ha nincs a 2001. Űrodüsszeia akkor sokkal kevesebben ismerik a nevét. Nicolas Namoradze előadásában az 1994-es etűd Ligetitől, Az ördög lépcsői.

Oh Gorgeous Skyrim - nemsokára lesz rád időm!

2011-11-21T23:47:00.001+01:00

Lengyel táncok egy francia szalonban

2011-11-20T14:32:00.001+01:00

1832, Párizs. Egy sötét kis szalonban vagyunk, úriemberek beszélgetnek az asztalnál és a zongora mellett a művészetről, forradalmakról, az életről. A kandallóban diszkréten pattog a tűz, mellette a fotelekben kisasszonyok és grófnők ülnek, ők ki tudja miről beszélgetnek.

A zongora mellett 3 fiatalember áll, alig 20 évesek de egész Párizst, sőt egész európát meghódították, közeli barátok lettek, minden este más szalonba jártak, minden nap együtt ebédeltek és együtt koncerteztek, de most egy vita alakult ki. A téma a mazurkák voltak, Fryderyk Franciszek Chopin a Varsóból szökött újonnan felfedezett titán azt állította, hogy a lengyel mazurkák hangulatát csak egy lengyel tudja visszaadni. Ferdinand Hiller és Liszt Ferenc, a másik két ifjú, zongora kolosszusai, nem hagyhatták ezt annyiban, hangosan kezdtek vitatkozni ezen az állításon, az egész szalon őket figyelte - nem lehetett nem odafigyelni egy ilyen látványosságra, mindenki tudta hogy hamarosan leülnek a zongorához.

Először Liszt játszotta el a "Nincs még veszve Lengyelország" kezdetű ismert mazurkát, majd jött Hiller, és végül leült Chopin. A kérdés eldöntetett, sőt igazából nem is volt kérdés. A 3 zenész barátsága sok évig tartott még. Liszt és Chopin sokszor szerették ugratni egymást, és amennyire hangos volt Liszt, annyira volt halk ám élesen, csipkelődően visszavágó Chopin. A mazurkás eset után ha csipkelődésre került sor a végén mindig Chopin nyert, amikor Liszt nem tudott mivel visszavágni csak annyit mondott nevetve "Ó, te mazurka, te mazurka!". Platter grófnő, az egyik szalontulajdonos ahova hárman jártak egyszer azt mondta Chopinnek: "Ha szép lennék és fiatal, hozzád, kis Chopinem, feleségül mennék, Hiller a barátom lenne, Liszt a szeretőm.".

Az első videón Krystian Zimerman játsza az Op. 24. No. 1. mazurkáját a mesternek a róla elnevezett 1975-ös Chopin versenyen Varsóban, amivel a lengyel fiatalember első is lett. Második videón pedig Vladimir Horowitz 1987-ben Bécsben Op. 33. No. 4. mazurkát játsza.

Idézetek a magyarul is megjelent 2 Chopin életrajzi könyvből vannak, Barbara Smoleńska-Zielińska - Chopin és Kazimierz Wierzyński - Chopin élete.

Uncharted 3 második vélemény

2011-11-19T13:50:00.001+01:00

Kemény egy évünk volt, bár egy ideje minden gaming/tech blog-on, fórumon, podcast-en visszatérő téma a "haldoklik a videójátékipar, megöli az Apple" és ehhez hasonlók, de az az igazság, hogy sohasem látott gyorsasággal pörögnek a kerekek, és minden hónapban legalább kettő - novemberben hetente kettő - nagyon jó játékot kaptunk. És én ennek nagyon örülök, már csak idő kéne valahonnan.

Az Uncharted 3 tipikusan az a mozi élményt nyujtó popcorn játék amit elvárhatunk, klisékkel teli történetek és karakterek, viszont egyben nagyon is működik, és csak az problémázik ezen aki a hibákat keresi. A történet egyébként ezúttal kicsit földhözragadtabb volt, más mint amit az előző részben kaptunk, de nekem tetszett, sőt. Egyedüli probléma a befejezés, amit kicsit kurtának érzek, valami hiányzik még onnan, második részben a "végjáték" sokkal hosszabb volt.

A többjátékos módról a készítők több interjúban elmondták, hogy egy meghatározó címet akarnak csinálni belőle, ami ott lehet az összes nagy multi játék mellett. Hát. Azért ez erős, ennek biztos nem felelt meg, viszont egy ideig nagyon szórakoztató. A második rész, és a mostani multiplayer beta hibáit mind-mind javították, az egészen érződik a sok munka. Nekem olyan 25-30 órára lesz elég, pont amennyi a 3 egyjátékos kampány végigjátszásához kell, úgyhogy egálban van a két rész, és ez így jó.

És végül, nagyon remélem, hogy Naugthy Dog-nál most leültek és elkezdenek tervezni valami egészen új világot, karaktereket, történetet és készítik a PS4 nyitócímnek, mert ha Uncharted 3 után jönne egy negyedik rész, az biztos hogy csalódás lenne, ehhez a stílushoz már nem lehet mit hozzárakni, ez a 100%. Ámen.

Szkrjabin, zene, fények, színek.

2011-11-13T23:05:00.001+01:00

Szkrjabin egyidős volt Rachmaninov-al, a karrierjük és stílusuk és hasonlóképp indult. Késői romantikus stílus, Chopin és Liszt hatásokkal, de Szkrjabinnál ez nagy átalakuláson ment át. Korai zongoraművei is már nagyon bonyolultak és nehezek voltak, bár érdekesség hogy a kezei olyan kicsik voltak, hogy alig tudott egy oktávot átérni. Horowitz-tól hallgassuk az Op. 8. etűdsorozatból a 12-est.

Aztán bejött a miszticizmus és a színek. Minden hanghoz egy színt rendelt (ezt úgy hívják hogy szinesztézia), és későbbi műveiben úgy is képzelte, hogy az előadás része a színes fények vetítése, ám ez életében nem sikerült. Az egyik utolsó fő műve a Prometheus: The Poem of Fire, zongorára és zenekarra, ez indul a híres misztikus akkorddal amit Szkrjabin talált ki és alkalmazott későbbi műveiben. Argerich, Abbado és a berlini filharmonikusoktól íme.

Szép helyen élünk

2011-11-13T18:27:00.001+01:00

Earth | Time Lapse View from Space | Fly Over | Nasa, ISS from Michael König on Vimeo.

This Is Business, Not Personal.

2011-11-09T03:11:00.000+01:00

Tavaly, az aktuális Call of Duty rész bizonyította be, hogy a játékipar egy szinten van a filmiparral, sőt néhány cím a legtöbbet tejelő szórakoztató ipari franchise lett. De azt már régóta tudjuk, hogy lehet, hogy sok száz milliót hoz a készítőknek egy termék, de az nem biztos hogy értékelhető, vagy jó. Sőt.

Napokban jelent meg az aktuális rész az ominózus ~~játékból~~ termékből, és elég csak megnézi a metacritic-en az átlag pontszámokat: a hivatalos tesztek 90-95 pontot adnak rá a 100-ból, ellenben a felhasználók értékelései túlnyomó részt negatívak (Xbox 360, PlayStation 3). Erre szokták mondani, hogy kilóg a lóláb (mikor robban ki az első nagyobb botrány vajon az értékelő lapok lefizetéséből?), de mégis kelendő, előrendelésből csak 9millió volt, év végére ez akár 20millió megvásárolt példány is lehet.

Én ezek után igazából arra vagyok nagyon kíváncsi, hogy ha jön majd a next-next-gen 1-3 év múlva ott milyen üzleti modellel fognak futni a nagy nevek? Előbb hallgattam a Konnektor podcast 67. adását ahol pont erről beszélgettek a srácok, ma már egyértelmű a day-one DLC, játékokba épített micro payment (pl. multiplayer skin-ek), online pass, seasonal pass, és még sorolhatnám. Nem tetszik amerre ez tart.

Nagyon remélem, hogy a következő generációs konzolok új neveket is hoznak majd, mert már unalmas , hogy mindenből csak harmadik rész jön.

Vissza a 90-es évekhez

2011-11-06T23:57:00.000+01:00

2012. Több mint egy évtizede volt utoljára menő a keretek használata az interneten. Ám valami nincs rendjén, mi ez? Ne. Visszatértek! Először csak kicsiben, utóbbi pár hónapban egyre több oldalon jelent meg egy picike fix sáv alul vagy felül, amire általában tényleg fontos dolgokat raktak, rendben van. De ez csak a kezdet volt. Keressük meg azt a néhány okos embert, a hősöket akik kiirtották a kereteket.

A 90-es évek végén, amikor még "Web 1.0" volt, vagy inkább 0.5 beta voltak azok a bizonyosok, sokak által utált, gonosz, rossz dolgok az interneten: A Keretek! A webfejlesztők a kezdetekben rettentő mód szerették, viszont a felhasználóknak borzasztó volt. Több ergonómiai probléma volt vele, de az egyik legfontosabb hibája az volt, hogy elfoglalta fixen a képernyő egy részét - főleg hogy akkoriban még a 17"-es monitor csak a gazdagoknak volt ám. Szerencsénkre azonban jött pár okos ember aki elkezdte kutatni azt, hogy hogyan is lehet jobban használni egy számítógépet, egy programot vagy egy internetoldalt és a frame-k kihaltak.

Az új Gmail és Reader design tette fel az i-re a pontot. Szépen néz ki egy jó minőségű, nagy monitoron, de mikor leültem egy kisebb, rosszabb minőségű képernyő elé nem hittem el amit látok. "Ez már egyszer megtörtént" ahogy azt a Cylon-ok mondják a Battlestar Galactica-ban ugyebár.

A "kellemes" nézetben, ami az alapbeállítás ez fogad minket, 55%-nyi hasznos tartalom, ami egy 24"-es monitoron rendben is van a nagy méretek miatt, de egy kisebb felbontású laptopon a felső 145 pixel magas három sáv, és a jobboldali 283 pixel széles üres sáv ugyanakkora. Borzalom. Gyorsan át kell kapcsolni a második (?) fogaskeréknél a kompakt nézetre, így a felső sáv összemegy 117pixelre, és a tartalom részben is kisebbek lesznek a közök. De ezt a fix, keretes sávokat ki gondolta hogy "így jó lesz"??? Nem értem.

Bach és a billentyűk

2011-11-06T15:13:00.002+01:00

Nem minden zenész hisz istenben, de mindegyik hisz Bach-ban. Szokták mondani. És tényleg, Johann Sebastian Bach indította el a nyugati zenét a fejlődés útján, mindenben ott van a szelleme és a vívmányai, egy modern kísérleti elektronikus zenében, egy 60-as évekbeli klasszikus rockban, egy könnyed jazz nótában, és így tovább mehetünk vissza az időben egészen a mesterig.

Bach-ot előadni nem egyszerű. Először is ha billentyűs hangszerről van szó akkor azt tudni kell, hogy a mai zongora akkor még nem létezett, helyette volt csembaló amibe viszont nincs dinamika, csak egyféle hangerősségre képes, tehát az előadó művésznek át kell érezni, bele kell látnia a műbe, mert a mai zongora sok lehetőséget ad, de egy Bach billentyűs concerto csak akkor lesz szép ha értő kezek szólaltatják meg.

Ezért csak kevés művész tud úgy hozzányúlni ezekhez a csodálatos zenékhez, hogy egyszerre jót és újat is adjanak. Napjaink egyik új sztárja David Fray aki csodálatosan játszik Bach-ot és Schubert-et. 2008-ban robbant be a "Swing, Sing & Think" dokumentum filmmel, ahol ő játssza és vezényli Bach billentyűs concerto-it a Deutsche Kammerphilharmonie Bremen zenekarral.

Kedvencem a negyedik (BWV 1055 A-dúr), Fray mesteri, hibátlan. Egyébként az egész filmet meg lehet nézni a medici.tv-n regisztrálás után, jó nézni ahogy együtt dolgoznak, fél szavakból is megértik egymást, és a végén csodálatos muzsika készül.

Uncharted 3: Drake's Deception

2011-11-05T23:07:00.000+01:00

Minden videójáték és számítógép korszaknak vannak meghatározó címei: Elite, Super Mario, Diablo, Quake, Final Fantasy, Metal Gear Solid, Halo. Sorolhatnám még, de szerintem mindenki érti aki gamer. A Playstation egyik stúdiója akik ilyen játékokat csinálnak a kezdetektől fogva az a Naughty Dog, és a legújabb játékuk ismét közel tökéletesre sikeredett.

A második rész több mint 200 GotY díja után elképzelni se tudom mekkora nyomás nehezedett a készítőkre, de sikerült nekik, oké-oké nem minden tökéletes, de olyan nem létezik amúgy sem. Ha az ember keres akkor talál hibát benne, de az összkép ismét 10 pont.

A karakterek még jobban "élnek", pedig ez már a másodikban is közel tökéletes volt, de most Drake mozgása valami elképesztő. A testbeszéd tökéletes, fáradt, ideges, fél, jókedvű, de a sima járás sem annyi, hogy lépked amerre nyomjuk, ha egy fal mellett megy el akkor megérinti, ha gyorsan irányt váltunk bedől, rengeteg ilyen kis alig észrevehető dolog teszi még finomabbá és gazdagabbá a játékot, az ördög a részletekben lakozik ahogy az egyik készítő mondja. Egy kis negatívum, hogy ezúttal a lányok keveset szerepelnek, pedig Elena még elragadóbb, illetve egy nagyobb negatívum, hogy az új karakterek kidolgozatlanok, például az új angol társról, Charlie Cutter-ről nem tudni hogy ki és miért van Drake-el. A verekedés jobban kidolgozott, Drake használja a környezetet is, ha kell felkap egy törött sörösüveget, ha kell beleveri a gonosz fejét az asztalba vagy falba.

A történet nekem jobban tetszett, bár ez nagyon szubjektív, de az új rész sokkal jobban épül a karakterekre, és "hihetőbb" a másodiknál. A mesélés és a látvány az ismét hibátlan, tökéletes, 10 pontos. Ezt igazából látni kell egy nagy tv-n, hangosan, fotelben ülve, és amiben szerintem a legnagyobb mesterek a Naughty Dog-nál az a folytonosság: a játék soha sem tölt (miért nincs minden játékban így???) és a helyszínek briliánsan vannak összekötve, így abbahagyhatatlan, nem lehet egyszerűen letenni. Elfogult vagyok, de nekem ez a két játék a legkedvesebb az utóbbi jó pár évből, a második és harmadik rész is 10 pont.

Multiplayer részről meg majd később, bár az már pár perc után látszott, hogy a beta alatti negatívumokat javították, hell yeah!

1000

2011-11-03T01:05:00.001+01:00

Az elmúlt években nagyon keveset mozogtam, nyilvánvaló volt hogy elhíztam de az ember lusta egy teremtmény, és egy ideig nem érdekli, hiába látja a jeleket. Aztán tavaly nyár elején ráálltam a mérlegre, megnéztem magam a tükörbe és rájöttem hogy ha ez így megy tovább akkor lehet nem lesz visszaút már. Elkezdtem gyalogolni és tekerni, illetve ami talán fontosabb hogy éjjel azt a "szokásos" 1-1 sütit, csokit, édességet kihagytam.

Hamar meglátszott az eredménye, csináltam télig, bár nem olyan komolyan de körülbelül 350 km-t gyalogoltam és 100-at tekertem. Meg kellett találnom a határaimat, amiket hiába feszegetek. Futás úgy se ment volna, az még most se megy komolyabban - talán jövőre. Rájöttem, hogy nagyon sokat jelent nekem a természet, sétálni a monumentális fák között. Az erdő csendje a zajongó gondolataimat is lecsendesítette, mint egy szent helyen, ott tilos hangoskodni! És ha az ember kreatív, szellemi munkát végez akkor a csöndes, fókuszált elme mindennél többet ér.

2011-ben ha lehet még komolyabban vettem, és ma átléptem az ezredik kilométeremet, csak ebben az évben, csak gyalog. Jövőre pedig a terv, hogy elkezdjek futni. És, hogy a nyugodt, jobban dolgozó elme mellett mit nyert a testem ezen? Jobban érzem magam, ez a lényeg. De vannak számok is, másfél év alatt majdnem 20kg-t leadtam, ami nem olyan sok és gyors mint a fogyókúra reklámokba, de én nagyon elégedett vagyok jelenleg, már csak egy kicsit hiányzik ahhoz hogy egészséges testsúlyom legyen, jövőre meglesz.

KEEP WALKING.

Franz Schubert a költői zenész

2011-10-30T23:02:00.000+01:00

Schubert a klasszicizmus alkonyán látta meg a napvilágot Bécsben, ekkor ugyan még ott volt a zene központja, de már nem sokáig. Egész korán elkezdett zenét tanulni apjától és testvérétől, és látszott is a tehetsége de nem az előadásban, hanem a zeneírásban, ezért életében nem lett olyan nagy név mint sok kortársa akik a koncerttermek sztárjai voltak.

Antonio Salieri iskolájába került 11éves korában, ahol Salieri hamar felfigyelt rá és életében meghatározóak lettek tanításai. Schubert egy őszinte, nyitott ember volt, percek alatt képes volt derűsből depressziós vagy rosszkedvű válni. Beethoven - akit csodált Franz - után ő volt az aki a klasszicizmus után új utakat keresett, ők ketten alakították át a Haydn-i és Mozart-i klasszikus stílust, bár Beethoven-el ellentétben neki csak kisebb sikerek jutottak az életében, folytonos küzdés volt a megélhetésért, túlélésért az élete. Műveit a kiadók szemétkét kezelték először, és csak halála után jött a nagyobb érdeklődés. Több mint 1000 művet írt, amiből 600 dal, de 10 szimfónia, operák, szonáták, és még sorolhatnánk.

Az egyik utolsó műve egy zongora trió volt (Op. 100, vagy D 929.), ez egy háromtételes mű zongorára, hegedűre és csellóra. A második tételét hallgatjuk most a Wanderer Triotól, ami különleges hangvételű, ezért sok filmben felhasználták már. David Fray mondta Schubert zenéjéről, hogy olyan mintha egy közeli barát mondana fontos, intim dolgokat.

Az agresszív fiú

2011-10-27T22:15:00.001+02:00

Szokatlanul hosszú volt ez évben a nyár, bár próbálkozott az ősz néha de az öreg nyár mindig könnyedén vissza tessékelte, nem jött még el a te időd fiam. Ám ott van az a fránya 23 fokos dőlésszöge az anyaföldünknek: az évszakok váltakoznak.

Sétálok a határban, szép idő van. A nap is kisütött egy kicsit, bár már csak halovány emléke annak amilyen néhány hete volt, aranyos fénybe burkolja az egész mezőt, de meleget már nem igen ad. Szerintem csak diadalmaskodó ősz packázik, nézzétek nézzétek, legyőztem a nyarat. A szél sem olyan kedvesen játékos mint régen, játszani akar most is de erőre kapott és olyan mint egy rossz fiú aki egyre agresszívabban játszik. Épp Beethoven-től megy a vihar szonáta, és azon gondolkodom, hogy Daniel Barenboim előadásában egy teljesen másfajta viharról szól mint aminek most részese vagyok, de miután hazajöttem végighallgattam több verziót és Fazil Say előadásában viszont tökéletesen passzol.

A szürke felhők eltakarják a napot, a szél még jobban felerősödik. A mezőn a füvek és bokrok már jócskán benne vannak a korban, száradnak, le akarják hajtani a fejüket és csendben elmúlni, de az agresszív fiú nem hagyja, játszani akar velük, mindegyikkel. Felültem egy magaslesre, innen még zaklatottabb kép tárul elém, az egész mező egy sárgás-barnás fakó tenger aminek nincs nyugta. Az állatok se szeretik ezt az időt, két őzike fut el a nagy fűben, csak a kis agancsuk lóg ki.

Egyre erősebb és emiatt merészebb a szél, már a hangja is ijesztő. Most már a fák se nyugodhatnak, mozognak az ágak, hullanak lefelé a sárga levelek. A szélben mozgó fákról mindig a kedvenc Liszt Ferenc idézet jut eszembe. Az öreg mester az egyik tanítványával sétált, az ifjú növendék megkérdezte az öreget:
- Mester, magyarázza el nekem hogy mi is az a rubato.
Liszt felnézett az egyik monumentális platán fára amit épp fújt a szél, a felső ágak lágyan mozogtak, a levelek lobogtak.
- Fiam, nézd meg ezt a fát, látod milyen mozdulatlan a törzse? És most nézz fel, a kisebb ágak és levelek mégis könnyeden tudnak mozogni egy kicsit erre-arra. Na ez a rubato.
A rubato a zenében a művészi szabadság, az előadó megváltoztathatja a ritmust, lehet kicsit gyorsabb vagy épp lassabb, persze elmagyarázni elég nehéz, inkább érezni kell, viszont Liszt mester tökéletesen megragadta a lényeget. Fazil Say pedig tipikusan az a művész aki merész ebben a tekintetben, és a vihar szonátát is gyorsabban, szinte már zaklatottan adja el, ami most tökéletesen illett a kis sétám leírásához. Ezért szeretem a klasszikus zenét.

Még egy hét

2011-10-25T03:36:00.002+02:00

IGN defines a 10.0 -- a masterpiece -- as "the pinnacle of gaming, a masterpiece may not be flawless, but it is so exceptional that it is hard to imagine a game being better." That's Uncharted 3: Drake's Deception. From start to finish, single player to multiplayer, this game sings. The characters, the graphics, the sound, the story – they’re all top notch. If you’re willing to skip Uncharted 3, be prepared to miss one of gaming’s finest moments.

Uncharted 3: Drake's Deception Review @ IGN.com

Liszt, a hívő ember

2011-10-23T20:34:00.002+02:00

Liszt Ferenc a weimari évek után elhatározta, hogy megújítja az egyházi zenét, 61-ben Rómába költözött és majd 65-ben egyenesen a Vatikánba, de később is élete utolsó két évtizedét Budapesten, Weimarba és Rómába töltötte. Az egyház nagy örömmel fogadta a mélyen hívő Lisztet, fel vett több egyházi tisztséget, és valóban megújította az egyházi zenét, rengeteg nagy Magyarországhoz kötődő misét írt.

Szeretem Lisztet, tisztelem és büszke vagyok rá, de még sok-sok évet kell gyakorolnom és tanulnom, hogy akár a legkönnyebb kis darabjait is el tudjam játszani. Nos azért most mégis megpróbálkoztam a bicentenárium alkalmából, tudom merész!

Lisztet mai napig sokan a legnagyobb tudású zongora virtuóznak tartják, persze ezt lehetetlen eldönteni mivel nem hallhatjuk sajnos ma a játékát, de művei útmutatást adhatnak nekünk, mivel a zongora irodalom legnehezebb, legkeményebb darabjait írta. Kihívás volt olyat találni amit meg tudok tanulni záros határidőn belül, és el is tudom játszani értékelhető szinten, végül a választás egy késői kis műre esett amit ritkán hallani, a Sancta Dorothea amit 1877-ben írta a mester Rómában.

Sajnos nem sikerült hibátlan eladást nyújtani, a darab egy szentről szól, aki az én képzeletemben fent ül a mennyországban és egy arany hárfán a világ legszebb, legtisztább hangjait játssza nekünk, hogy békét leljünk. Az una corda pedált végig lent kell tartani, nagyon finom, hárfa szerű a zene szövete, épp ezért teljesen simán és akadás nélkül kell játszani, ez nálam még nem teljesen sikerül, majd néhány év múlva.

Liszt 200

2011-10-22T23:50:00.003+02:00

200 éve a Liszt családnak hozott egy csodát a gólya, megszületett a kis Franz, egyetlen gyerekük. Apja zenész volt, de legmerészebb álmaiban sem merte azt gondolni, hogy az ő kisfia ekkora tehetséggel és szorgalommal lesz megáldva.

9 évesen már koncerteket adott amire a főurak is felfigyeltek, és apja közbenjárása után támogatásukkal hamarosan Bécsben is bemutatkozott, és a híres Salieri és Czerny tanította az ifjút aki hamar túlszárnyalta tudásban apját. Innen indult Európa-hódító útjára a zongorista, zeneszerző, karmester és tanár: egy útjait egyengető apával, rengeteg tanulással jó mesterektől, végeláthatatlan szorgalommal és akarattal. 20 évesen már bejárta fél Európa koncerttermeit, híre pedig mindenhova eljutott. Chopin és ő emelték a zongorát koruknak legünnepeltebb hangszerévé. 40 éves korában letelepedett Weimarban és a zeneszerzésre koncentrált, bár sajnos mai napig sokan csak másodrangú zeneszerzőnek tartják, pedig valójában ott a helye a legnagyobbak csarnokában, Bach, Mozart, Beethoven és a többiek mellett. Örök újító volt, zenéjét mai napig sokan próbálják elemezni, megérteni, értelmezni. Ebből a korszakában választottam egy darabot, az egyik leghíresebb művét: a b-moll Szonáta.

Az 50-es években már a szimfonikus korszakát tervezte, de előtte szeretett volna egy olyan monumentális és forradalmi zongora darabot megírni ami összegzi a tapasztalatait és tudását. Szonáta nevet adta neki, bár nem sok köze van az igazi szonáta formához, de mai napig sok-sok elemzés születik, és épp ezért az előadások is teljesen mások. Érdemes meghallgatni a legnagyobbaktól, mert ezt a művet tényleg mindenki máshogy interpretálja.

Először Marc Andre Hamelin, aztán Cziffra György előadásában, íme:

A témája egyébként a Lisztnél sokszor visszatérő Faust sokak szerint, de itt nagyon érdekes hogy ez nem program zene ahol egy adott versre vagy más írásos műre alapozva készült a zenemű, pedig a mester előszeretettel írt programzenéket, és ez a legfontosabb és legnagyobb kivétel.

Robot lélekkel

2011-10-19T22:42:00.001+02:00

Négy éve, hogy kijött az első iPhone, és minden tech cég próbálja meglovagolni sikerének farhullámait, de ez kezdetben csak a HTC-nek sikerült valamelyest a jócskán átalakított Androiddal, a Sense felülettel ami mára egy lassú, idétlen, túlrajzolt borzalom lett. Ám az iPhone lelkét nem sikerült lemásolni egy cégnek sem, sőt ami azt illeti meg sem próbálták. Míg egy Apple terméknél mindig is ott kezdődött minden, hogy ez a termék: szerethető. És hogy utána mi van az már nem annyira érdekes, erre rengeteg példát látni: ha egy iPhone 4 elromlik egy év után akkor az "megesik", de ha egy Android telefon akkor az "szar koreai".

Amikor a tegnapi keynote-ba Matias Duarte azzal az érdekes kérdéssel kezdte a prezentációját, hogy "egy gépnek lehet lelke?" akkor már éreztem, hogy ez más lesz mint az eddigi Android keynote-ok. Szó sem volt arról hogy mennyire sok aktiváció van naponta, vagy hogy mennyire nyitott a rendszerük (nem az.), rájöttek végre, hogy nem direktbe kell konkurálni az iPhone-al a prezentáció során.

Szerencsére észrevették a Google-nél, hogy fontos a design. Ami egyben jelenti a kinézetet és a működést (Steve idézet!), tavaly még csak a működésben voltak jók a G termékek, ma már kinézetben és ezáltal szerethetőségben is nagyokat tudnak villantani (néhány link tőlem). Nincs ez másképp az Android 4.0-val sem, de szerintem nem ez a legfontosabb mondanivalója az új verziónak, persze szebb lett, gyorsabb lett, de eddig az Android mögött nem volt egy elképzelés. Fogtak minden lehetséges ötletet, és megvalósították úgy-ahogy, kicsit rozoga de azért áll a lábán. Duarte az új user-experience főnök viszont egy utat rakott az android elé, egy jövőképet:

Elbűvöljön, szerethető legyen, szép legyen
Egyszerű, gyors, könnyen érthető amit nem kell tanulni, nem kell buherálni
"Make me awesome"

Ebből egyedül az utolsó van meg az Androidba, az első kettő meg pont hiányzik, és ez egy fontos lépés hogy észrevették, bár a 4.0 Ice Cream Sandwhich-be olyan nagyon sok újdonságot nem fogunk kapni, de nem is ez a lényeg, hanem hogy van végre egy ember az Android mögött akinek vannak elképzelései, és egy jó termék lehet belőle, thisismynext-en Joshua Topolsky elég jól leírja a Duarte filozófiáját, érdemes elolvasni akit érdekel az új Android.

És két érdekes kapcsolódó link web és tipográfia témában:

Egy új betűtípust terveztek is terveztettek egy neves tipográfussal direkt a mobil képernyőjére (300+dpi) ami a beszámolók alapján tényleg nagyon ott van, ám van aki már belekötött, mondván hogy a Helvetica & Myriad & Univers & FF DIN & Ronnia font-okhoz nagyon hasonló. (bár itt talán az a kérdés, hogy ha valaki egy sans serif fontot tervez akkor meg lehet e egyáltalán kerülni ezeket)
Érdemes végig scroll-ozni a telefon saját weboldalát egy modern böngészőbe, 2011!

Az esőcsepp prelűd

2011-10-17T03:52:00.001+02:00

Frédéric Chopin 162 éve halt meg. Egész életében sokat betegeskedett, de az utolsó 2 évében rengeteg feküdt az ágyában, és végül 1849-ben a Vendôme téren lévő házában hunyt el. Utolsó napjaiban legkedvesebb barátai és testvére vették körül, Delfina énekelt neki, Franchomme gordonkán játszott neki, és egy lengyel barátjának aki felszentelt pap volt végül meggyónt, bár nem volt hívő ember felnőtt életében.

Utolsó útján rengetegen elkísérték, október 30-án a Szent Mária Magdolna templom homlokzatát fekete bársonnyal vonták be amin két nagy arany betű díszlett: F.C. Háromezer ember fért be a templomba, de óriási tömeg gyűlt össze a templom előtt is. Mozart Requiem-jét adták elő saját kérésére, illetve az e-moll (negyedik) és h-moll (hatodik) prelűdjeit, és természetesen a második szonátájának Gyászinduló tételét.

Chopin leghíresebb prelűdje, és egyben az egyik legismertebb műve a 15. prelűd, nem véletlenül. Az esőcsepp elnevezést George Sand akasztotta rá, holott Chopin mindig is tiltakozott, hogy a műveinek címet adjanak és ezáltal megmagyarázzák. Lassan egy éve vettem a kottáját először kézbe, és pár hete éreztem úgy, hogy eljött az idő egy videóhoz, bár azt meg kell mondjam, hogy ezeknél a romantikus műveknél nagyon kijönnek a digitális zongora hátrányai egy igazihoz képest.

Sand és Chopin titokban akarták tartani fellobbant szerelmüket, ezért 1838-ban elutaztak Mallorca szigetére, ahol el akartak bújni a párizsi nyüzsgő élet elől. De a nyugalom és pihenés helyett hamar kiderült, hogy a Mallorca tél is hideg, esős, szeles. Egyik nagy vihar alkalmával Chopin csúnyán megfázott, és a helyiek féltek a tüdővésztől, ezért nemes egyszerűséggel elzavarták őket Palma-ból. Egy Valldemosa nevű kis falu melletti kolostorba találtak csak szállást, és Chopin ott fejezte be a 24 prelűdjét amiken már sok hónapja dolgozott, de hogy valójában mennyit is tudott ott dolgozni azon mai napig vitatkoznak a zenetudósok, mivel láza néha olyan magas volt, hogy többször csak egy hajszálon múlt az élete.

A prelűdökkel Chopin a nagy Bach előtt tisztelgett, de sokkal többet ért el vele mint elődje bizonyos tekintetben. Bár zeneileg Bach kétszer 24 prelűdjének mai napig óriási hatása van, de Chopin művei utat törtek a nagyközönség felé, és míg Bach Wohltemperiertes Klavier könyveit tanítás céljából írta, addig Chopin op. 28.-as prelűdjeit koncerteken adják elő a mai napig.

Ravel és Liszt a szökőkútnál

2011-10-16T15:10:00.001+02:00

Maurice Ravel 1875-ben látta a meg a napvilágot dél Franciaországban, zeneszerzői tehetsége már tizenévesen nyilvánvalóvá vált, szülei próbálták is taníttatni, de az ifjú zeneszerző gyakorolni nem akart. Őt csak a zeneszerzés érdekelte élete végéig, és sok zongoraművet írt de sohasem ő adta elő, ha pedig vezényelt akkor a közönség a zeneszerzőnek tapsolt a végén, és nem a karmesternek.

1889-ben a párizsi konzervatóriumba felvételt nyert, a zeneszerző Gabriel Fauré volt tanára és pártfogója. Zenei stílusa korán kialakult, bár néha azzal vádolták hogy Debussy-t másolja de nem is hallott tőle még műveket mikor már megírta első fontosabb darabjait Ravel. A közönség elismerte és szerette, de a kritikusok és hozzáértők nem kedvelték zenéjét, ezért hiába pályázott díjakra fiatalként, valaki mindig keresztbe tett neki. Jóval később észbe kaptak, és a legrangosabb Francia Becsületrenddel akarták kitüntetni, de Ravel a sok kudarc után sértve érezte magát és elutasította.

Legfontosabb művei a Jeux d'eau, F dúr vonósnégyes, Miroirs, Spanyol rapszódia, Gaspard de la nuit, La Valse, Boléro és a zongora hangversenyek. Most talán a legelső fontos művét hallgatjuk a Jeux d'eau-t, amit "szökőkutaknak" vagy "vízi játékoknak" szoktak fordítani. 1901-ben írta mikor Fauré tanítványa volt. A mű kéziratát Ravel egy Henri de Régnier (francia költő) idézettel kezdi, ami magyarra fordítva: "A folyó istene nevet, ahogy a víz csiklandozza...".

Az előadó az istennő Martha Argerich, 1977-ben. Ravel írta, hogy Liszt hasonló nevű és témájú műve inspirálta, a Les jeux d'eaux à la Villa d'Este, azaz A Villa d'Este szökőkútjai. Az előadó a chilei Claudio Arrau.

Ez a reneszánsz villa Tivoliban található, jómagam is voltam néhány éve ott, és a kertben több száz szökőkút található, egészen hihetetlen hangulatot áraszt. Liszt is járt itt, koncertet is adott, egy emléktábla is található az első kis udvar falán, érdekes élmény volt ott sétálni, egy kis olasz énekkar adott épp elő valamit, amit a turisták megfáradva az egész napos menetelés után, nagy örömmel hallgattak.

Kotta

2011-10-16T01:52:00.000+02:00

Ministry of Type blogon találtam e csodát. Ez egy kotta-írógép az 1950-es évekből ami hasonló elven működik mint egy írógép, csak itt hangjegyeket üthetünk a vonalazott kotta papírra. És ami a legszebb az egészben, hogy meg is vásárolható, egy darab forog közkézen, minden működik rajta és csak $6.000!

Keaton Music Typewriter

Az első kotta nyomtatás nem sokkal a könyvnyomtatás feltalálása után megtörtént, bár sokáig nehézségekbe ütköztek, kézzel kellett javítgatni és bővíteni a félig kinyomtatott kottát. Néhány száz évvel később, sok fejlesztés után a 19. században élték aranykorukat a nagy kotta kiadó és nyomtató vállalatok. Beethoven, Schubert, Chopin, Schumann, Liszt, Wagner és a többi romantikus szerző ha megírt egy művet akkor a titkáruk azt átmásolta, és a különböző városokban lévő kiadóknak egyenként eladták.

A mester kézirata, Chopin 15. prelűdjének eredetije, a szerinte hibás vagy rossz hangjeleket olyan feketén lesatírozta, hogy még véletlenül se lássuk a "rossz" munkáját, csak tökéletes darabot adhattak ki a nevével!

Ma már más a helyzet, a klasszikus művek túlnyomó többsége közkincs már, azaz a jog nem ír elő korlátozást a használatára mert a jogvédelmi ideje rég lejárt, ezért ingyen elérhetőek az IMSLP.org-on

Szintlépés - A Reneszánsz ember

2011-10-14T23:49:00.001+02:00

Ez év január végén döntöttem úgy, hogy újra írok az internetre. Akkor hosszas keresgélés és tanakodás után a Tumblr szolgáltatást választottam. Saját Wordpress blogot semmiképp sem akartam, mivel az minden időmet elvenni - csak piszkálnám, fejleszteném, áttervezném, és pont a lényeg veszne el: a tartalom gyártás. A Tumblr pedig pont ebben tűnt jónak: gyorsan lehet írni bejegyzést, képet vagy videót feltenni.

Nos igen, ezt sokszor látni a Tumblr-en

Ám ez hamar kiderült, hogy pont emiatt túl sok a limitáció, és az alkotó ember nem szereti a gátakat, inkább átugorja vagy áttöri. Ezt teszem most én, a blog új névvel, külsővel és új helyen, a Blogger szerverein él tovább. Itt sokkal több mindent megvalósíthatok, és a terveim szerint meg is fogok, hosszabb írások lesznek a jövőben.

És hogy miért Reneszánsz ember? Szeretem a technikát, a fejlődést, az új dolgokat, új találmányokat, ám a múlt is érdekel, a művészetek, nagy emberek. És felvilágosult is vagyok, vagy legalábbis valami olyasmi.

LONG LIVE PLAY

2011-10-05T20:48:00.000+02:00

Bartók évforduló

2011-10-02T20:46:00.000+02:00

Hétfőn volt Bartók Béla halálának 66 éves évfordulója. Utolsó éveit New York-ban töltötte, ahova a felerősödő nemzetszocializmus miatt emigrált 1940-ben. Kezdetben nem volt ideje és pénze a zeneszerzésre, és a koncertezésre sem, tudományos munkákat vállalt a dél-szláv és indián népzenékkel kapcsolatosan, aztán a Columbia és Harvard egyetemeken adott elő, de leukémiája felerősödött és ágyhoz szegezte. A közönség számára Bartók zenéje mai napig megosztó, van aki ki nem állhatja, van aki meg imádja és zseninek tartja, szerencsére az amerikai zenészek tudták jól, hogy kivételes tehetség, ezért anyagilag támogatták felépülését ami nagyon lassan, de javult. Utolsó két majdnem befejezett műve az itt hallható 3. zongoraverseny és Yehudi Menuhin-nek írt hegedűverseny.

A 3. zongoraverseny korábbi műveitől jelentősen eltér, ezért nagyon fontosnak tartják, korábbi agresszív, virtuóz, “Bartókos” művei lezárásaként, vagy inkább feloldásaként ez egy sokkal líraibb mű. Az zongoránál Martha Argerich aki mint mindig, istennő.

Glenn Gould

2011-09-24T22:22:00.000+02:00

Ma lenne 79 éves Glenn Gould, a híres kanadai zenész. Azért emeltem ezt ki, mert ő sose beszélt magáról úgy mint zongorista, fiatal korában fellépett ugyan, de aztán visszahúzódó életet élt, ahol csak a zenével foglalkozhatott. Írt is, de csak néhány kész műve maradt fent, ellenben sok átiratot készített zenekari művekből zongorára.Gould egy csodabogár volt, állítólag autistának is diagnosztizálták. Nem bírta ha megérintették, és sok érdekes szokása volt. Nem azért látjuk minden felvételen ilyen fura pózba mert kis ember lett volna, egyrészt a zongorát magasabbra kellett emelni neki, és csak egy széken volt hajlandó játszani amit az apukája csinált neki kiskorában, és ez elég alacsony volt. A dúdolása, éneklése sokaknak nem tetszik, de én már nem tudok bach-ot hallgatni Glenn énekhangja nélkül :), egyébként anyukája tanította rá, hogy énekeljen mindent amit játszik zongorán.

Ignaz Moscheles

2011-09-18T12:00:00.000+02:00

Ignaz Moscheles (1794 - 1870) Prágában született de annyira beleszeretett az akkoriban forradalminak számított Beethoven zenéjébe, hogy korán Bécsbe költözött, ahol össze is ismerkedett a mesterrel és ismert zongora virtuózzá vált a zene városában. Európa szerte utazott, koncertezett, végül Londonban telepedett le, minden országban kedvelték de Angliában rajongtak a zenéjéért. Élete utolsó évtizedeit Lipcsében töltötte.Sokat írt, és korában el is ismerték, minden ifjú zongorista sztár játszotta az ő zongoraversenyeit, szonátáit. Ezekkel a sztárokkal mind találkozott és némelyikükkel barátok is voltak. Liszt, Hummel, Thalberg, Meyerbeer, Mendelssohn akit ő tanított, vagy Chopin akinek a zenéjét nem értette, sőt kritizálta, de miután megismerkedtek és hallotta Frydryket játszani a saját műveit csak annyit mondott “Chopin egyedülálló jelenség a zongora világában”.

Ám ma már keveset hallhatjuk műveit, most Etsuko Hirose japán zongorista játszik néhányat az Op. 95.-ös Études Caractéristiques sorozatból.

Még egy szög...

2011-09-15T15:34:00.000+02:00

Nem hittem volna, hogy Steve Jobs levele után még egy ilyen nagy cég bele megy a Flash nélküli jövő gondolatába. De megtörténni látszik, a Windows 8 Metro UI-s Internet Explorer verziója nem kezel semmilyen plug-in-t. Se Flash-t, se a saját Silverlight-ot. Indokok érthetőek:

gyors

modern

sokkal kevesebbet fogyaszt

És ha valami nem megy, akkor csak át kell váltani a Desktop módba, és elindítani az ottani IE-t, amiben ott a flash és a többi. Hogy ez jó, elegáns, szép megoldás abban nem vagyok biztos, Win8 nekem egy skizofrén operációs rendszer egyelőre, de még van egy évük csiszolni és megmagyarázni ezt, hogy miért is jó nekünk.

Lényeg a lényeg: tilcsák be a flash-t! Tűnjön el, örökre, nem bánná senki. Bár megoldás még mindig nincs, a láthatáron sem ami helyettesíthetné a flash előnyeit, de az elhatározás megtörtént minden fronton, és ez jó.

Debreceni állatkert

2011-09-13T11:28:00.000+02:00

Hortobágyi halastavak

2011-09-12T09:54:00.000+02:00

2011.09.03.

Tisza-tó, Poroszló

2011-09-11T19:15:00.000+02:00

2011.09.03.

Chopin szonáták

2011-09-11T16:01:00.000+02:00

Frydryk Chopin sikeréhez vezető útja hosszabb zongoraversenyeivel és variációkkal volt kikövezve de Párizsban mikor kialakult a “Chopin stílus” a rövidebb hangvételű darabjaival lett világhírű zeneszerző, és előadóként is a legnagyobbak között tartották számon (még úgy is, hogy kevés koncertet adott, csak kis számú közönség előtt játszott szívesen). Mazurkák, noktürnök, keringők, polonézek, sherzo-k, de még az etűdök és prelűdöket is mindenki imádta, minden korabeli előadó műsorára tűzte mert biztos sikert arathatott vele. Ám volt Frydryknek is néhány darabja ami nem aratott korában osztatlan sikert, viszont ma a legnagyobb művei között tartjuk számon.A második és harmadik szonátáját korában nem úgy fogadták mint a többi művét. Az általános vélemény az volt, hogy Chopin új, szabad, éteri gondolatait, dallamait nem lehet régi rácsok, formák közé beszorítani, még Liszt is így ír könyvében:

Szép koncerteket és szonátákat írt, ámde e dolgozataiban nem nehéz felismerni, hogy több bennük az akarat, mint az ihlet. Az ő ihlete parancsoló, fantasztikus, meggondolatlan volt, lépései szabadok, és úgy hisszük, erőszakot követett el géniuszán valahányszor alá akarta azt vetni a szabályoknak, osztályozásnak és a rendszerezés oly nemének, mely nem az övé volt, és igényeinek nem felelhetett meg - mert szelleme egyike volt azoknak, melyeknek varázsa leginkább akkor nyilvánul meg, midőn tévedni látszik.

A klasszikus szonáta forma a pontos, mesterkélt arányokról szólt: Első az allegro ahol a témákat mutatja be a szerző, második tétel általában lassú, bár Beethoven-nél megjelenik a scherzo, és végül a finálé. Chopin ezt már a fiatal kori első szonátájában próbálta átértelmezni, de a másodikban (b-moll, op. 35.) alakult ki az elképzelése, amiben a híres gyászinduló a harmadik tétel. Frydryk egy zenei elképzelést talált ki a klasszikus szabályos arányok helyett, nála a dráma és a zenei elbeszélés kapott helyet. Fájdalmas küzdelem a végig, gyászinduló, és végül a konklúzió. A harmadik (h-moll op. 58.) szonáta líraibb, egy epikus elmesélés amibe kevesebb a dráma, és jókedvű a vége. A másodikat 39-ben fejezte be első Nohant-ban töltött vakációjában George Sand-dal, a harmadikat pedig 44-ben.Mára a harmadikból választottam az első tételt, amelyben csodaszép témákat hallhatunk, kifinomult szabad, légies dallamok. Néhol feltűnik a feszültség, de el is illan menten.

Az előadó a feltörekvő lengyel zongorista tehetség, Rafał Blechacz. 2005-ben a 15. Nemzetközi Chopin versenyen úgy kapta meg az első díjat (és még jó párat), hogy több zsűritag azt nyilatkozta, hogy a többi versenyzőnél klasszisokkal jobb volt Blechacz.

Chopin könyvek magyarul

2011-09-09T20:56:00.000+02:00

Most fejeztem be a harmadik Chopin könyvet, úgyhogy a friss élményről álljon itt egy beszámoló. Magyarul három érdemleges könyv van Chopin-ről amit most be lehet szerezni, mind a három elég különböző stílusú és tartalmú, épp ezért mind a hármat ajánlom, de az igazat megvallva együtt érdemes elolvasni a könyveket.

Barbara Smoleńska-Zielińska - Chopin

Ez a legfrissebb könyv mindhárom közül, egy elismert lengyel zenetörténész irományát olvashatjuk, amely hazájában tananyag. Ez már sejteti a mű stílusát: tárgyilagos a végletekig. Csak a biztosra alapoz: Chopin saját levelezésére, de azokból is csak azokra amelyeknek hitelessége bizonyított. Végig követhetjük már születése előtt családjának életét, majd Frydryk ifjú éveit, korai utazásait, majd a párizsi és londoni éveket, végül műveinek rövid elemzését is elolvashatjuk.

Aki a romantika legendáját keresi itt rossz helyeken kopogtat, mert az nincs ebben a dokumentumban, itt csak a tényeket kapjuk, de szerencsére nem szárazon: a könyv olvasmányos. Jár hozzá egy CD is, melyen Szilasi Alex is játszik, a magyar Chopin nagykövet, aki megjegyzéseket is írt a könyvbe. A CD miatt kicsit drága, de én úgy gondolom, hogy akit érdekel ez a téma annak megéri, mert értékes anyag található a lemezen is.

Liszt Ferenc - Chopin

Következő könyvecske a híres-neves Liszt könyv. Chopin és Liszt néhány évig barátok voltak Párizsban, így miután barátja, és istenített zeneszerzője meghalt egyből hozzáfogott az első életrajzhoz róla. Ám sajnálatos módon megromlott barátságuk és eltávolodtak egymástól, az igazi okokat ma már senki se tudja, csak legendák maradtak fent, akárhogy is Liszt nem tudott egy mindenre kiterjedő életrajzot írni barátjáról, mivel hiába kérte el levelezését a családjától, azok hallani se akartak róla, amit egyébként meg is értek, mert a harmadik könyvben el lehet olvasni azt a levelet, ahol Chopin arról ír családjának hogy milyen művésznek is tartja Lisztet, de nem lövöm le a “poént”.

Liszt nem volt író, de mint minden ember akkoriban tudott választékosan írni, de azért hozzá kell tenni, hogy az 1850-es években készült e mű, ezért ma már nehézkes olvasni, sok régies-míves mondatot találunk benne. Csak az ismerőseire és barátaira alapozhatott, ezért sok a legenda, mende-monda és sokszor elkalandozik Liszt a saját kalandjai felé, így ez a könyv épp annyira szól Lisztről mint Chopinről. De hogy mit is gondolt Ferenc Frydrykről arról álljon itt egy idézet a könyvből.

Mi a virágcsokor annak, kinek homloka a halhatatlanság babérkoszorúját kívánja meg? A múlékony rokonszenv, a futó magasztalások, alig jőnek kérdésbe ama teljesebb dicsőséget követelő sírhalom színe előtt. Chopin művei arra vannak hivatva, hogy egy távoli jövőben, távoli országokba vigyék el ama vigaszteljes érzelmeket, melyeket a művészet terményei a szenvedő lelkekben ébresztenek, azon izgatott, gyenge - vagy állhatatos és hívő lelkekben, melyeknek e művek szentelve vannak, az idő és távolság által egymástól elválasztott magasabb szellemeket ily módon egy örökös kötelék fűzi össze, ama szellemeket, melyeket kortársaik rosszul fogtak fel, midőn hallgattak, és gyakran még rosszabbul, midőn szóltak.

Ehhez a kiadványhoz is CD tartozik ami szintén kicsit felnyomja az árát, de itt még értékesebb a hanganyag, olyan előadóktól hallunk Chopin és Liszt műveket mint Jan Ignacy Paderewski, Maurytzy Rosenthal és Dohnányi Ernő, egészen a 20. század elejéből.

Kazimierz Wierzyński - Chopin élete

Kazimierz elismert lengyel író volt, könyvét 1985-ben adták ki itthon, de meg lehet venni ha keresi az ember, persze antikváriumokból főleg. Nekem ez az életrajz tetszett legjobban, mivel itt jelen van a romantika letűnt érdekes, misztikus, legendás világa. A szerző le ír jó pár legendát is, amihez persze hozzáteszi, hogy valószínűleg nem pont így történt, de jó ilyeneket olvasni. Néha párbeszédeket is találunk, úgy tud egy-egy estét rekonstruálni Chopin életéből a levelek és ránk maradt dokumentumok alapján, hogy az ember úgy érzi ott ül, és hallgatja a hallhatatlan művész tökéletes, földöntúli játékát ő is.

Hogy ha egyet kéne választani akkor ezt a harmadikat választanám, de a szerző is több helyen hozzáteszi, hogy sokszor nem bizonyított dokumentumok alapján írta 1949-ben, és azóta már sokat tudtunk meg Frydryk életéről, mai napig előkerülnek levelek.

Georg Friedrich Händel

2011-09-04T10:24:00.000+02:00

Georg Friedrich Händel szász Németországban, Halle-ban született 1685-ben Bach előtt 1 hónappal. Apja jogásznak szánta, ezért titokban gyakorolta a zenélést, állítólag a szász-weissenfelsi udvar hercege -ahol apja alkalmazásban volt- meghallotta az ifjút orgonálni és ezután nem volt kétséges, hogy zeneiskolába iratkozzon be. Néhány évet Itáliában töltött, tanulmányozva az operákat amik nagy hatással voltak egész életművére, és több operát is bemutatott, majd Angliába utazott, ahol élt 1759-ig. Az angolok nagyon büszkék rá mind a mai napig.A barokk korszakban az egyházi muzsika mellett a nemesség kiváltsága volt a zene, így sok megrendelés volt különböző alkalmakra, egyik ilyen a tűzijáték volt ünnepeken, vagy egyszerűen csak ha megérkezett egy magas rangú vendég egy palotához. Egy évtizeddel később egyébként a Esterházy-kastély -ban Haydn komponált sok muzsikát pont ilyen alkalmakra, akkoriban ugyanis nagyon divatba jött minden ami kínai, így a tűzijáték is gyakori szereplő volt. De visszatérve Händel-hez, II. György rendelte meg tőle az 1749. április 27.-re tervezett ünnepségre a Green Park-ba, az osztrák örökösödési háború ért véget, és egy annak megfelelő ünnepéllyel zárták le, aminek a tűzijáték is része volt.

2002-es látványos felvétel a Buckingham palotából, az előadó a BBC szimfonikus zenekara Sir Andrew Davis vezényletével.

AKG K 141 MK II fejhallgató

2011-09-02T18:55:00.000+02:00

Van egy igencsak koros Panasonic fejhallgatóm az olcsóbbik fajtából, és mai napig jól szuperál, műanyag ellenére semmi törés vagy repedés, és a kényelemmel sincs gond, jól szolgált éveken át. Ám néhány hete az egyik oldalon elkezdett sercegni, recsegni hangosabb forrás esetén, főleg ha zongorára kötöttem és jött egy forte vagy fortissimo rész. Ami persze teljesen elvette a kedvem.

Először majdnem elcsábultam egy Sony fejes felé, de visszatartott az ára, így szerencsére nem vettem meg, a hangjától nem voltam elájulva de óriási szivacsos finomság vette körül a füleimet, tiszta luxus érzés. Persze egy fejhallgatónál nem csak a puha szivacs a lényeg, így ma hagytam rábeszélni magam egy profi fejesre. Ha már sokat használom legyen jó.

Így ma bementünk egy szakboltba, ahol elmondtam mire használnám, és az eladó szakmailag érvelt, és mutatta hogy szerinte mit kéne vennem. Eddig ez az AKG 10 pontos, jó vásár volt bár nem egy olcsó mulatság, de ez már profi szint (alja). Most viszont elő jöttek olyan félelmeim, hogy fel akarok mindent fejleszteni ehhez majd. Ajaj.

Google design

2011-09-01T19:55:00.000+02:00

A Google egy olyan web-es és szoftver cég aminek megszámlálhatatlan terméke van, emiatt természetesen egy grafikai vonalat lehetetlen lenne az összesen végig tartani, hiába keresnénk azt mint az Apple-nél, ahol az új iCloud internetes oldalak, iOS és az OSX is nagyon hasonlóak érzésre. Ennek nyilván vannak hátrányai, Android-ot már sokat szidtam -bár főleg a külső cégek változtatásai miatt-, viszont születnek gyöngyszemek.

Ma három éves a Chrome, minek kapcsán megújult a The Evolution of the Web oldal, ami egy színes-szagos adatvizualizáció miről másról, mint az internetes technológiák és hozzájuk kapcsolódó böngészők fejlődéséről. Az elkövetők a Vizzuality és Hyperakt stúdiók.

Kicsit régebbi, de még ékesebb példa a 20 Things I Learned About Browser and the Web, ami rokon témát dolgoz fel, csak itt nem a fejlődést emelik ki, hanem elmagyarázzák röviden, vicces és aranyos illusztrációkkal az internetet. Érdemes végiglapozgatni a könyv stílusú tálalást, és kattintgatni a kiegészítő funkciókat, gyönyörű munka, és minden HTML5/CSS3 természetesen. A készítők az Fi és Paul Truong.

Aztán ittvan nekünk a Think Quarterly ami egy blog a modern IT-s iparággal kapcsolatos témákról, ez belsős munka.

És végül ott van az új “Google Design” amit egyre több termékükre visznek át, most például a blogger fogja megkapni.

Bartók Béla

2011-08-28T10:49:00.000+02:00

Bartók Béla (1881-1945) már 1 évesen jelezte szüleinek, hogy melyik zene tetszik neki és melyik nem, bár még nem szóval mert beszélni nem tudott. Ő is csodagyereknek számított, gyermekkorában végig próbált mindenféle hangszert, 4 évesen meg már zongorázott. 18 évesen felvételt nyert a Pesti zeneakadémiára ahol zongorázni tanult Erkel és Liszt tanítvány Thomán Istvántól, és zeneszerzést Koessler Jánostól. Zongoristaként már korán megismerte az ország, sőt külföldre is eljutott, és később világhírű muzsikus vált belőle, de mint zeneszerző lassan futott be. Német klasszicista és romantikus stílusok hatottak rá, főleg Brahms, de 1904 nyarán vidéken pihent ahol meghallotta ahogy a parasztok mulatnak a magyar népdalokra és egyből beleszeretett a magyar népzenébe. Ezután járta az országot, és Kodállyal együtt gyűjtötték a magyar muzsikákat, amiket előttük még senki. A környékbeli országokba is hónapokat töltött, több ezer szlovák és román népdalt gyűjtött össze. Ezek a népi dallamok a komponálására nagy hatással voltak, és lassan befutott mint zeneszerző, először operákkal (A fából faragott királyfi, A kékszakállú herceg vára) amikben fellelhető volt a magyar és környező országok népdal motívumai, de emellett több újszerű hangzással próbálkozott amit nehezen fogadott be a közönség, és mai napig modernnek hat Bartók stílusa.Bartók újszerű stílusát a kritikusok egyszerűen barbárnak minősítették, erre a saját zenéjét kiparodizálva írta az Allegro Barbaro-t. Az épphogy 2 perces rövid művet félig viccből írta, de ma már tudjuk, hogy meghatározó Bartók életművében.

Szokolay Balázs-tól hallgatjuk a magyar népdal gyűjtésből származó, 1907-ben megjelent 3 csíkmegyei népdalt (Sz. 35a, BB 45b).

Historic Car Cup

2011-08-27T18:08:00.000+02:00

Oké, tegnap meglett a 330 P4, ma pedig a Gran Turismo 5 talán legnehezebb két versenye, a Historic Car Cup ARANY! Na az ilyen pillanatokért játszom. A következő a cél pedig a 2007-es Nissan GT-R Nürburgring Nordschleife körrekordja, 7:29 megdöntése, alap beállításokkal, gyári autóval.

330 P4

2011-08-26T20:45:00.000+02:00

Megvan. Gran Turismo 5-ben a legdrágább autók természetesen a régiségek, a legritkább, legkívánatosabb, leghíresebb autócsodák amiket valaha az ember alkotott. Kedvencem a Ferrari 330 P4, amiből összesen 3 készült 1967-ben, a fenti kép a játékból van, de a supercars.net-en az igaziról is van néhány fotó.

Nílus

2011-08-23T08:45:00.000+02:00

Mozart: Requiem

2011-08-21T10:19:00.000+02:00

Mozart Requiem-je az egyik legkülönösebb klasszikus mű, talán a legtöbb érdekes legenda és információ ehhez a csodálatos darabhoz kapcsolódik, ami lehet hogy nem is teljesen a csodagyerek műve:Amadeus című filmben központi szerepe van a mű keletkezésének, de ez csak kitaláció,

Salieri-nek semmi köze nem volt a műhöz, és nem is ő rendelte, hanem egy különc gróf névtelenül akkor többször eljátszotta azt híres zeneszerzőkkel, hogy megrendelte a művet és sajátjaként akarta előadni.

A rendkívül fiatalon meghalt zeneszerző utolsó műve volt ténylegesen a Requeim, de nem fejezte be és nem dolgozott rajta utolsó napjaiig, tisztázatlan halála után felesége több zeneszerzőt felkért, hogy a vázlatok alapján fejezzék be a művet, és megkaphassa a titokzatos felkérőtől a fizetséget, bár azt ma már nem tudjuk, hogy mennyire kellett kiegészíteni, vagy a vázlatok mennyire voltak teljesek, de az biztos, hogy ma Mozart legnagyobb műveként tartják számon.

A legnagyobbak temetésén vagy megemlékezésén játszották el később, egyrészt a 35évesen elhunyt zseni saját megemlékezésén volt hallható az akkor még félkész mű, később Haydn, Beethoven és Chopin temetésén is ez a megható mű szólt, de 64-ben Kenedy temetésén is eljátszották.

A Confutatis és Lacrimosa tételt halljuk, John Eliot Gardiner vezényli az English Baroque szólistákat és a Monteverdi kórust. Az előző Appassionato bejegyzésre visszautalva hozzátenném, hogy az 1830-40 -es évek zongorista virtuózai természetesen a műsorukra tűzték a nagy hatású dallamokat, így csinált Liszt és Thalberg is saját átiratot.

Assassin's Creed: Brotherhood

2011-08-19T10:38:00.000+02:00

Ezio Auditore da Firenze második kalandja került hozzám néhány hete, a második részről (Ezio első kalandjáról) csak pár sort írtam, így most álljon itt több sor erről a két kihagyhatatlan játékról.

A stílus már alapból nyerő összetevőkből áll össze: történelmi események, helyszínek, személyek és legendák. Ezek mellé fűszerként egy kis sci-fi rejtély a jelenben, és kész is az AC története. A második részben a reneszánsz Firenze és Velence van terítéken, ami azért nagyon érdekes mert ezek a városok megőrizték középkori jellegűket, érdekes összehasonlítani a játékban látott helyszíneket és a ma megtekinthető városokat, például engem nagyon meglepett, hogy Firenzében tényleg vannak hidak a házak között (pestis járvány közben építették ezeket, hogy ne kelljen az utcára menni), és tényleg ott vannak a házak oldalain a kapaszkodók, kilógó dolgok amiken a játékban felmászhatunk a házakra. A Brotherhood részben pedig reneszánsz Rómában barangolhatunk, ami viszont azért érdekes mert az mára teljesen átépült, és csak nyomokban fedezhető fel az 1500-as évek a modern Rómában.

A játékmenet nagyon hasonlít a GTA-ra, nagy szabad város, hosszú fő történet mellett mellék szállak, kis tennivalók a városban. Ez főleg a Brotherhood-ra igaz ami ettől hihetetlen gazdag lett, akármerre indul el az ember, mindig belebotlik 1-2 perc múlva valamibe: “na, ezt csináljuk meg gyorsan”, és mire odaér a kitűzött célhoz eltelt máris fél óra minimum. GTA sorozatban a lőfegyverek és autók töltik ki az időt, a reneszánsz időkben ezek még annyira nem voltak, így rámentek a közelharcra. Fejleszthető fegyvertípusok, felszerelések, különböző trükkök, és e mellé egy jó irányítás, úgyhogy az akció részek kifejezetten jóra sikerültek.

A műfajban a tavalyi Red Dead Redemption nekem majdnem tökéletes, 10 pontos játék, minden passzol, összeáll. Az AC világában viszont ez nincs így, ahogy a bevezetőben írtam megfűszerezték a történelmi vonalat egy sci-fi jellegű, jelenben játszódó résszel, és ez nekem sok. Túl sózták. Egyszerűen jobb lenne a játék az egész rejtélyes vonal nélkül, minek bele? Másik kis hiba a küldetésekben lelhető fel, néhol egyszerűen érezni, hogy míg az előbb említett RDR 6 évig készült, addig ezeket az AC részeket 1 év alatt (!) futószalagon készítik. Nem természetes sokszor, hogy elérünk egy pontba egy küldetésen, és a következő lépést csak úgy megmutatja a játék hogy “arra menjél!”, de hogy miért is menjek arra, hogy jött rá Ezio hogy arra kéne továbbmenni azt homály fedi, csak menjek arra. Emiatt nem tudom beleélni magam a karakter(ekbe), ráadásul néha ugrálunk a múlt és jelen között, és míg RDR-ben teljesen oda voltam, és együtt éreztem mindenben John Marston-nal addig AC-ben ez nincs így.

Az előbb említett hiba ellenére az Assassin’s Creed 2, és az Assassin’s Creed: Brotherhood is egy kihagyhatatlan franchise ebben a generációban, 9.5 pont mindkettő nekem.

G+M

2011-08-15T10:54:00.000+02:00

Nocsak, pár napja írtam az Android-ról hogy kezd rezegni a léc, erre itt az új bomba hír, valószínűleg 2011 legnagyobb felvásárlás híre: Google to buy Motorola Mobility for $12.5 billion! Ha sikerül megtartaniuk az Android lendületét akkor ebből nagyon jó dolgok sülhetnek ki.

Sigismond Thalberg

2011-08-14T17:45:00.000+02:00

Sigismond Thalberg (1812-1871) nevére ma már csak a műkedvelők figyelnek fel, ám korában Liszt mellett a legismertebb zongorista volt, és elismert zeneszerző Párizsban a 1830 és 40 között. Mind a ketten beutazták Európát oda vissza, többször keresztezték útjaikat, és versengtek a hírnévért, olyannyira hogy nem túl szép szavak is repültek néha egymásra. 1837-ben Párizsban volt a híres zongora párbaj a két virtuóz között, akkoriban erről beszélt mindenki. Ki volt a nyertes? Mindenkinél más. Az esemény házigazdája, Cristina Belgiojoso hercegnő úgy jellemezte a két zongoristát, idézem: “Egyetlen Thalberg van Párizsban, de egyetlen Liszt van a világon.”. Később Marie d’Agoult grófnő, Liszt szeretője és három gyermekének anyja hozzátette “Thalberg az első zongorista, Liszt az egyetlen!”.A játékstílusuk alapvetően különbözött a leírások alapján. Thalberg gyakorlatilag nagyon hasonlított egy mai zongoristához: elegáns, úriember, briliáns, technikás. Sohasem hibázott, mindig úgy billentett ahogy kell. Ezzel szemben Liszt megjelenése és játékstílusa is hivalkodó, dicsekedő, harsány volt a 30-as években.Liszt később visszavonult az aktív koncertezéstől sikereinek csúcspontján, és az alkotásra koncentrált, ellenben Thalberg beutazta a fél világot (még dél Amerikába is eljutott). Ha történelmi távlatokból nézzük akkor mindenképpen Liszt nyert, mert a nevére ma (főleg ebben az évben) emlékszünk, Thalberg neve meg csak a híres 37-es zongora párbajról ugorhat be a legtöbb embernek, de azért ha utána néz az ember Thalberg is komponált, saját korában meg is becsülték de már elfeledett művek ezek.Az egyik híres műve egy fantázia Rossini Mózes c. operájára, ebből egy részletet hallhatunk most, az előadót sajnos nem tudom.

Amikor nem működik valami...

2011-08-11T21:24:00.000+02:00

A Google weben jó, ezt tudjuk, de az számomra érthetetlen, hogy miért nem figyelnek jobban oda a telefonjukon futó saját natív alkalmazásaikra. Az Android amúgy is ilyen összetákolt jellegű tud néha lenni, főleg a bele erőszakolt gyártóspecifikus skin-ek és módosítások miatt is, de ami most történt az már nagyon bosszantó.

Tegnap frissült a saját YouTube alkalmazásuk, amiről azt kell tudni hogy egészen 2010 végéig használhatatlan volt, egy pocsék, értelmetlen, rossz program ami elfogadhatatlan volt, de sebaj mert a 2.0+ -ás változat már egy vállalható cucc lett. Írja hogy jött frissítés, új funkciókkal, download, install. Oké. Nem indul. He? Ilyet még nem láttam, ott az ikonja, bökdösöm de semmi. Vissza market-re, nézem az utolsó hozzászólásokat, mindenki 1 csillagot nyom és írja hogy lassú, nem indul, nem viszi a videókat. Nem baj, van egy ilyen opció hogy “uninstall updates”, de hogy még bonyolultabb legyen: ez sem működik onnan. Külön a Settings -> Applications -be kellett megkeresnem (ami dög lassan jön be egyébként), és ott nyomni az uninstall updates, így már elindul.

2011-ben hogy engedheti meg magának a magasan piacvezető mobil operációs rendszer az ilyen igénytelenséget? Az évezred fordulón, Windows XP-s korszakban voltak még ilyenek, regedit és társai, de ma miért kell ilyennel küzdeni egy elvileg prémium terméken.

Most értünk el oda, hogy tényleg nagy gond lett a fragmentáció, akármennyire is takargatja és hárít a Google. Egyre jobban látszik, hogy nem biztos alapokra építették az Android-ot, és hogy beérjék az iOS-t ezért túl gyorsan fejlesztették 2010-ben. A szomorú az egészben, hogy a szekér így is megy, az előbbi linken borzasztó számok vannak, van egy olyan rossz érzésem, hogy nem igazán fognak változtatni ezeken a dolgokon, hisz 2012-ben már az egész világon toronymagasan vezetni fognak. Kár.

Lillafüred

2011-08-09T09:48:00.000+02:00

Aggtelek

2011-08-08T15:35:00.000+02:00

Ha valami magyar látnivalóról van szó sajnos sokszor szóba kerül, hogy nincs pénz a karbantartásra, szebb lehetne ha… Nem így az Aggteleki Nemzeti Park barlangjainál, az 1 órás Aggteleki rövid túra és a 2 órás Vörös-tói túra tökéletes időtöltés, a természet gondoskodott a látnivalókról, a Nemzeti Park pedig elérhetővé tette bárkinek, világszínvonalon. A fotó a Vörös-tói túrán készült a hétvégén, a jövőben lehet valamelyik extrém túrát is kipróbálom =).

A természet akár 100.000 évig is dolgozhat egyetlen cseppkövön, de ha az ember csak egy pillanatra is hozzáér akkor az ujjáról lerakodott zsírréteg miatt akár el is halhat az egésznek a növekedése, azért ez mennyire jól szimbolizálja a modern ember és a természet kapcsolatát.

César Franck

2011-08-07T15:58:00.000+02:00

César Franck (1822-1890) német-belga származású zeneszerző és orgonista volt. Apja koncertzongoristának szánta a fiát, ezért neves tanároktól vett leckéket. Bár később nem igazán jött össze ez az út, de megszerette az orgonát, a zeneszerzést és az improvizálást. Párizsba költözött, és több nagy templom és katedrális orgonistája volt, ahol hamar megismerték és csodálták improvizációs képességét, sőt ma már J. S. Bach után a legnagyobb orgonaművésznek tartják, több nagy orgonaművet írt, és sok tanítványa volt.Van egy nem orgonaműve is ami nagyon ismert és csodaszép, a szonátája hegedűre és zongorára, ebből is főleg a negyedik tétel, amit most Yehudi Menuhin ad elő aki a 20. század talán legnagyobb hegedűművésze volt.

Vonalak megint

2011-08-04T21:31:00.000+02:00

Playstation + kormány

2011-08-03T22:38:00.000+02:00

Tavaly meglepetésként ért, hogy én igazából nagyon szeretem az autós játékokat, a Gran Turismo 5 hype hatott rám nem kicsit. Úgyhogy karácsonyra kértem a jézuskától egy Logitech Driving Force GT-t és egy GT5-öt, meg is lett az eredménye, mert azt hiszem ezzel a játékkal játszottam a legtöbbet, bár ott van mögötte az Uncharted2 és Red Dead Redemption, de játékórában a GT5 a nyertes. Néhány hete beszereztem a Dirt 3-at is mellé, és szerintem ez a két játék amiért érdemes kormányt venni mert mind a kettő nagyon szórakoztat a maga módján.

A hardver: Logitech Driving Force GT

Ez egy középkategóriás kormány, 30ezer forint körül van ha épp lehet kapni itthon. Nem sok mindent lehet írni róla, egyszerűen csak jó, semmi kiemelkedő, műanyag az egész de a jobb fajtából, kivéve a pedál ami elég silány és a váltó ami a C64-es idők Quickshot joystickjaira emlékeztet. Működik, játék közben nem érzem azt hogy ropogna, vagy elfog törni, Force feedback jó, erős. Egy jó vétel.

Gran Turismo 5

Ez egy japán játék, ami szerintem mindent elmond. Ahogy az MGS4-nél is írtam hatalmas pozitívum, vannak kicsit csiszolatlan részek, vannak fura dolgok, viszont az egészen egybe azt érezni, hogy akik készítették beleadták szívüket lelküket, mindent ami volt, és imádják amit csinálnak. Ezért jók a japán játékok, lehet néha nehezen fogyasztható a nyugati lelkünknek, de hiába: náluk a videójáték a popkultúra része volt a 80-as évektől kezdve, és ott mindenki gamer, így máshogy állnak hozzá mint itthon.

Az alcím azt mondja hogy vezetés szimulátor, ez egyrészt egy óvatos megfogalmazás, másrészt teljesen rá illik a sorozatra ami nem hasonlítható össze más autós címmel. Nem is egy iRacing vagy LFS szintű szimuláció ahol a legutolsó kis fizikai hatás is le van programozva, viszont nem is egy árkád NFS vagy Forza stílusú bohóckodás, hanem valahol a kettő között. Egy dologban verhetetlen, a vezetési élményben, és az autók viselkedésében amit nagyon jól megcsináltak, mert tényleg érezni a különbségeket.

A játék nagyon mély, és gazdag, ez minden porcikáján érződik, ám sajnos pont emiatt néhol ahogy előbb írtam, nos, mondjuk ki: férc munka. Például több mint 1000 vezethető autóval telepakolták, ami rettentő szépen fest a reklámokon, viszont ennek fele valami japán Honda vagy Nissan típusváltozat a különböző évekből. Például most összeszámoltam, csak Honda Civic-ekből 16 különböző típus van, ki fogja mindegyiket kipróbálni? Senki. Sokkal elegánsabb megoldás lett volna, ha azt mondják hogy van 500 autó, de az szépen válogatva, és nem kihagyva a Porsche márkát.

De ennek a gazdagságnak a pozitív oldala szerencsére erősebb. Rengeteg pálya, rengeteg versenytípus, utcai autók mellett bekerültek különböző túraautók, Nascar, Gokart, WRC Rally autók (bár mondjuk ez minek, rendes pálya ugyanis nincs hozzá), Formula autók és még sorolhatnám. Úgyszólván az utcai autózás élménye mellett szőr mentén megtapasztalhatjuk az autóversenyzés különböző típusait is. A karrier mód (A Spec) mellett van egy hosszú License teszt sorozat ahol megtanítják nekünk a vezetés és versenyzés minden fortélyát, aztán ott vannak a Special Event-ek, ahol vagy Loeb, Vettel tanít trükkökre, vagy valami tényleg különleges versenyt kell megnyerni. Aztán ha ez még nem lenne elég akkor a készítők a kiadás óta folyamatosan adnak ki a karrier módban található versenyekhez hasonlóakat, ingyen, így már annyi van hogy… sok.

Amit még külön kiemelnék az a játék zenéje, Kaz Hirai (a rendező) egy igényes ember, szereti a szép autókat és a szép zenéket is. A szokásos nyálas “szobarock/elektronikus” aláfestő zenék mellett jelen van sok szép jazz nóta, és nagy meglepetésemre klasszikus művek is, amiket be is állítottam versenyre. És hogy mit jelent egy mondatban nekem a GT5? Nürburgring Nordschleife, egy Nissan GT-R és klasszikus zene. Tökéletes. Egy jó erős 9.5-ös.

Dirt 3

Itt az ellensúly. Mindenben szöges ellentéte a GT5-nek. Kevéske tartalom, ami nem lenne baj de rettentőmód pofátlanul már úgy kezdi a játék hogy: vegyél még! vegyél még DLC-t! Folyamatosan az arcunkba nyomja, hogy új pályákat és autókat kéne vennünk. Nem fogok venni, hagyjanak békén. És természetesen az árkád jelleg, bár ki lehet kapcsolni a segítségeket szerencsére. A körítés, grafika, zene, hangulat az teljesen az aktuális rövid életű divatot követi: nyálas rock/elektronikus zenék, Ken Block, Gymkhana, menő és lazaság, fiatalság, wooooo. Ez nekem egyáltalán nem tetszik, igényes meg minden, de annyira látszik, hogy jövőre már más lesz a divat és a következő rész ezért máshogy lesz tálalva, egyáltalán nem időtálló alkotás.

Na de elég a negatívumokból, mert egyáltalán nem rossz a játék, sőt, nagyon szórakoztató, szigorúan belső nézetből, HUD nélkül. Nem ültem még 200km/h-val száguldó rally autóban, de valahogy úgy képzelem el ahogy itt megjelenik, persze tudom, hogy árkád, ám mégis bele tudom élni magam. A karrier mód (Dirt Tour) egy ilyen ömlesztett “takony” ahogy Hofi mondta, minden offroad stílus egymás mellett, és természetesen ott van az idióta gymkhana-s bohóckodás is, de azt szerencsére ki lehet hagyni, és a sima szezonok vége felé elérhetővé válnak a rendes bajnokságok a különböző versenytípusokból.

Egy jó 9-es nekem a játék, jó kontraszt a GT5 mellé, mind a kettő szórakoztat csak másképp.

Sunny

2011-08-02T18:19:00.000+02:00

Fatimának tegnap kislánya született.

Menjél kirándulni!

2011-08-01T23:08:00.000+02:00

Skyline

2011-07-31T22:37:00.000+02:00

While the contemporary iteration of the Skyline, the GT-R has gained massive praise for its engineering, let we not forget the past and where it all started.

Egy ember akinek a szenvedélye, szerelme, hobbija és munkája ugyanaz: Nissan Skyline GT-R, na nem a legfrissebb, hanem a legrégebbiek. De ezek is ugyanolyan csodálatos autók.

Mindennapi klasszikusok

2011-07-31T16:27:00.000+02:00

Mindennapi klasszikusok

Link ajánló az Appassionato rovatba, a Mindennapi klasszikusok blog-ot egy nálam sokkal okosabb ember írja, vagy inkább úgy mondanám, hogy egy olyan ember aki írja aki ért is ahhoz amit csinál, így sokkal tartalmasabb és értelmesebb információt lehet találni nála.

125 éve hunyt el Liszt Ferenc

2011-07-31T10:41:00.000+02:00

125 éve hunyt el Liszt Ferenc (1886.07.31) Bayreuth, Németországban. Az első Mephisto keringőt választottam ma, ami egy igazán ördögi darab (ha-ha). Liszt már párizsi éveiben az egyik Berlioz mű kapcsán felfigyelt a Faust történetére, és nagyon érdekelték a benne rejlő személyiségek: Faust, az igazságot kereső, hősies jellem, Mephisto, a tagadás és a gonoszság jelképe és Margit, az eszményi nő. Ezek aztán több művében visszatérnek, például a híres h-moll Szonátájában is. Ebben az első Mephisto keringőben Nikolaus Lenau Faust művéből azt a jelenetet ragadja ki amikor egy falusi kocsmában Mephisto ördögi hegedűs képében elcsábít egy parasztmenyasszonyt.Az előadó az orosz Boris Berezovsky virtuóz zongorista. Érdemes nem csak hallgatni hanem nézni is az előadását. Mintha az elején már tudná hogy megfog jelenni a gonosz, remegnek az ujjak. Valahol itt van, bújik a sötétben, érzi, de nem látja. A rettegés tetőfokára hág, mire 5:50 körül színre lép a gonosz, itt kezdődik a halálos tánc: menekülés! Végén vajon sikerült elmenekülni?

Közép

2011-07-30T11:27:00.000+02:00

Új évtized hajnala

2011-07-29T19:55:00.000+02:00

Mióta az iPhone/iPod Touch és annak a farvízén az Android eszközök első nagy sikereiket elérték azóta folyton téma tech oldalakon, podcast-ekben, fórumokon hogy ez a jövő, és megváltoztatja a számítástechnikát, mobil távközlést, és a játékipart is.

Először a mobil telefon szokások változtak meg, és ehhez nem tudtak felnőni a régi nagy nevek, napokban bocsájtottak el 2000 dolgozót a Blackberry gyártó RIM-től, Nokia-tól már régebben, sőt oda kvázi bevásárolta magát a Microsoft, de valószínűleg már az késő volt. Veszteségek minden cégnél kivéve akik Androidos telefonokra álltak át, például a HTC néhány évvel ezelőtt csak egy kis Windows Phone 6.5 gyártó volt, ma meg az Apple mögött a legtöbb mobil telefont adják el az USA-ban. Mondjuk azt nem teljesen értem, hogy az Androidnak miért megy ilyen jól, többször szidtam már itt, pedig ilyen telefonom van. Vagy épp azért? =)

Aztán a számítástechnika változott meg hip-hop 1 nap alatt mikor bejelentették az iPad-et tavaly, és már kitudja hány millió darab kelt el (tip: sok). Bár egy luxustermék és nem váltja ki a teljes értékű számítógépet, de mégis megváltoztatja az emberek számítástechnikával kapcsolatos szokásait a tábla számítógép. De ebben a szegmensben nincsenek nagy csökkenések, a Microsoft-nak és a Windows-nak minden eddiginél jobban megy (még úgy is, hogy lassan jön fel a Macintosh).

És a harmadik szegmensbe tegnap jött a hasba rúgás, ami nekem nagyon nem tetszik. Az iOS eszközökre remek kis játékok vannak, jó játékplatform, de szinte minden játék sekélyes, rövid, kevés, casual. De mennek mint a cukor, és ezt most a Nintendo nagyon megérezte, először termeltek veszteséget, sőt a profit előrejelzéseket 82%-al csökkentették, a 3DS-t meg annyira nem veszik, hogy 70$-al csökkentették most az árát, ami példátlan egy ilyen fiatal terméknél. Persze az nem kérdés, hogy ők is elrontották ezt, mivel egyszerűen nincs játék a 3DS-re, az új asztali konzoljuk bejelentését meg mindenki kétkedve fogadta.

És mi lesz így a PS Vita-val? Játékfelhozatal erősnek tűnik, és a hardver is megjelenéskor egy igen combos kis cucc lesz, sőt a Sony mindent megtett hogy ne legyen eszméletlen drága, és nekik is hozzon valamit a konyhára, például ma derült ki, hogy Samsung gyártja a processzort bele. Ezt nagyon megtanulták a PS3-nál, nem szabad drága saját cuccot fejleszteni, inkább egy kész megoldást megvettek és aköré építették. De most a 3DS bukása (mert szerintem az) után elég kérdéses az egész terméknek a létjogosultsága. Na majd a vásárlók megmondják év végén.

Nagyon nem tetszene nekem az a jövőkép, hogy mondjuk 10 év múlva néhány dolláros játékokat játszhatunk a touchscreen-es, gomb nélküli kütyünkön és kész, pedig valahogy erre tart most a dolog, kivéve ha kitalál valamit a 3 nagy konzolgyártó. Sok helyen hallom, olvasom, hogy a konzolgyártók miért ragaszkodnak a hardverjükhöz, úgyis a szoftverből van a pénz. Működhet egyáltalán hogy összeállnak és együtt csinálnak egy hardvert? Nem is olyan rég a Microsoft lefoglalta a sony-microsoft.com és microsoft-sony.com domain-eket, aminek 99% hogy semmi köze a konzolokhoz, de azért elég tökös húzás lenne a két óriás részéről ha meglépnék ezt. És egyre jobban azon vagyok, hogy lehet ebben valami.

Madárka

2011-07-28T14:22:00.000+02:00

inFamous 2

2011-07-25T22:37:00.000+02:00

Az első részről már írtam egy szösszenetet, nagyon lassan, vontatottan indult, és majdnem eladtam, de végül nálam maradt és folytattam: megérte. Amilyen lassú volt az eleje, olyan jó, pörgős a vége, úgyhogy a második rész rajta volt a listán, de a biztonság kedvéért kivártam a netes review pontszámokat.

A második rész nagyon sok dologban ugyanaz mint az első, csak felturbózva. Grafika az elődnél átlagos volt a maga idejében, most viszont kiemelkedőt hoz a játék ahhoz képest hogy open world. Karakterfejlődés, skill-ek is szépen szaporodtak, természetesen az elején elveszti a főhős a régi képességeinek egy részét, így az alapokra épülve egy új, sokkal több lehetőséget nyújtó rendszert kapunk. A játék végére nevetségesen erőssé válik Cole, az első rész végén se volt semmi, de most azt is túlszárnyalták. Bár hozzá kell tenni, hogy az első részben volt egy olyan skill ami csökkentette a bekapott sebzést, nos ez most nincs, és ez nagyon jót tett a harcrendszernek, oda kell figyelni hogy mozgunk, milyen képességeket használunk, és mikor vonulunk egy kicsit vissza. Ez a játék legnagyobb erőssége, a harc, a küldetések néha nagyon ismétlődőek, főleg a mellékszálak de az ember nem bánja, mert egyszerűen annyira jó ugrálni, repülni, rombolni.

Az új város is jobb lett, az első részben egy szürke romos New York-ot kaptunk, de most egy színes, érdekes New Orleans van terítéken. A stílus, a hangulat, történetmesélés és a történet rendben van, bár ez a képregény stílus nem az én világom. Az összes ilyen stílusban készült filmben, játékban felidegesít hogy mennyire felnagyítanak néhány jól kinéző dolgot, más alapvető, sőt fontos témákat meg kihagynak, mert úgy nem lenne annyira stílusos. Mondok egy példát erre a játékból: ha a jó karma útját választjuk akkor a járókelőket nyilván nem szabad bántani mert levonást kapunk, sőt vigyázni kell rájuk, ez rendben van, viszont lehet autókat dobálni ami iszonyat jól néz ki, de mi van az autókban ülő állampolgárokkal? Semmi. Nem kezeli a játék őket, eldobhatunk egy autót 100 méterre, felrobbanhat, látni hogy ott volt benne egy fickó, de nem kapunk érte levonást.

Az első részben is hangsúlyozták a karmát, jó vagy rossz felé visszük a főhőst? Más képességeket kapunk, máshogy nézünk ki, más lesz a történet. Ezt már számtalan játékban elsütötték, és igazából mindig csak jól hangzik, de a megvalósítás egyszerű, mint ahogy itt is, két út van, jó vagy rossz azt szevasz. Nem azt mondom, hogy rossz lenne, sőt, tényleg különbözik a két út, máshogy kell megoldani a küldetéseket, más lesz a vége, csak én valahogy ettől a jó-rossz témától mindig többet várok. Baldur’s Gate-ben volt ez legjobban megvalósítva, és imádtam hogy mennyire mély, sokszínű volt emiatt az egész.

Ez most egy erős 9-es, bekerült a PS3 top játékai közé nálam.

Rég volt Chopin

2011-07-24T10:49:00.000+02:00

Rég volt Chopin, pedig nekem ő A zeneszerző. Azt már írtam egyszer Liszttel összehasonlítva, hogy Chopin kevesebbet publikált viszont minden darabja szinte tökéletes, de azért van néhány kiemelkedő mindenképp. Ha egyet kéne választani ami nekem legjobban tetszik akkor az Első Balladáját választanám (Op 23. G moll). Ballada zenei formát is Chopin találta ki, neki nem volt megfelelő a szonáta, vagy szonatina forma, ezért kitalált újakat darabjaihoz, amiket aztán később több más zeneszerző használt.Mind a négy balladája is lengyel alapokra épül mint a mazurkái vagy polonézei. Korának egyik híres lengyel költőjének műveiből inspirálódott az ifjú Chopin kora párizsi éveiben, 1835-36 körül írta ezt a művét. Legismertebb, legtöbbet játszott darabjai között van, több filmben felcsendül, és minden romantikus műveket játszó zongorista repertoárjában ott van e csoda.Az előadó Krystian Zimerman, lengyel zongorista aki főleg romantikus darabokat ad elő. 1975-ben megnyerte a Międzynarodowy Konkurs Pianistyczny im. Fryderyka Chopina, azaz a nemzetközi Chopin versenyt. Játékában az fogott meg nagyon, hogy olyan könnyedén veszi ezt a nehéz darabot mintha egy sima 2perces kis mazurkát játszana, csak Rubinstein-től és tőle hallom így, mindenki másnál itt-ott jelen van egy kis erőlködés, küzdés. Úgy látszik lengyelnek kell születni ahhoz, hogy igazán mestere legyél.

Mázlis felfedez

2011-07-22T13:03:00.000+02:00

Az éjjel leszállt az Atlantis

2011-07-21T11:21:00.000+02:00

Nemrég a The Economist cikk kapcsán kicsit borúlátóan fogalmaztam az űrkutatás jövőjéről, ami túlzás volt, de az biztos hogy egy korszak ért véget ma. Az emberes űrrepülés most egy ideig parkolópályán lesz, az oroszoknak van egyedül működő eszközük erre, a NASA-nak rengeteg szép terve amit finanszíroznak (ki tudja mikor lesz azokból emberes fellövés), a kínaiak szép lassan haladnak… és ennyi.

Viszont, ha máshogy nézzük akkor most valamennyivel több pénz lesz a kutatásokra, például csak a napokban 3 érdekes dolog történt: fellőtték az oroszok rádió űrtávcsővét, a RadioAsztront, Plútónak megtalálták a negyedik holdját és a Dawn űrszonda megközelítette a Vesta kisbolygót (majd később 2015-ben a Ceres-t). Persze ezek nem olyan dolgok amik index.hu címlapra kerülhetnek, de a tudományban fontos mérföldkövek lehetnek. És a közeljövőben még több fontos fellövés lesz, a Jupiterhez, Holdhoz és a Marshoz több szonda fog menni fél éven belül.

Új lakó a házban, Mázlis.

2011-07-18T19:21:00.000+02:00

Bach és Gould

2011-07-17T10:55:00.000+02:00

Ha múlthéten Haydn volt akkor menjünk tovább visszafelé az időben, Johann Sebastian Bach (1685-1750) a barokk zene legnagyobb alakja, mai napig hatással van a zeneszerzőkre a munkássága. Zenész családba született úgyhogy már egészen fiatalon kapcsolatba került a zenével, folyton újított, elődeitől örökölt zenei formákat bővítette és finomította, ezért többször összetűzésbe került iskoláival, tanáraival. A barokk időkben a zene még egyet jelentett a templomi zenével, más hangszerek voltak, más fajta előadásmód. Ezért mai napig vitatott, hogy hogyan is kéne előadni egy Bach művet, a 19. században úgy adták elő mint egy korabeli romantikus művet (pl. Chopin vagy Liszt), manapság azonban a zenetörténeti kutatásoknak hála tisztább képünk van az akkori zenészekről, bár még nem teljes.Leghíresebb 20. századi Bach előadó Glenn Gould, a kanadai zongorista aki szó szerint elutasította a romantikus mestereket, és főleg a barokk zenére koncentrált, de Mozart-ot és Beethoven-t is játszott. A Goldberg variációkból ad elő nekünk most egyet. Ezeket a variációkat Bach korában csak gyakorlatoknak tartották, de ma már a zenetudósok tudják hogy a barokk stílus csúcspontjai.Érdekes összehasonlítani ezt a hangzást egy Chopin művel ahol a zongora énekel, vagy egy Liszt művel ahol mintha egy egész zenekart szólaltatna meg a zongora. A barokk zongora még sokkal inkább hasonlított más, korábbi billentyűs hangszerekre, nemigen volt pedál, sokkal “sterilebb” hangzást adott, Gould ezt hozza vissza nekünk egy Steinway zongorán.

Gaming a melegben

2011-07-16T12:11:00.000+02:00

Jeah, PlatinumShop visszavette minden régi játékom, így olcsón megúsztam a nyárra tervezett játékokat, InFamous 2 és Dirt 3 pörög. Jövő héten bővebben.

Steven Sharp Nelson

2011-07-15T19:18:00.000+02:00

Az Appassionato “különkiadásában” ma Steven Sharp Nelson átértelmezi a Holdfény szonáta első tételét, és PianoGuys csapat csinált a muzsikához méltó kis filmet hozzá. Érdemes a többi videót is megnézni tőlük, The Cello Song, Micheal meets Mozart is hasonlóak, örömzenék ezek, jó nézni ahogy játszik/játszanak.

Solfatara

2011-07-14T12:56:00.000+02:00

Pihenés

2011-07-11T22:05:00.000+02:00

Joseph Haydn

2011-07-11T08:11:00.000+02:00

Hétvégén Fertődön voltam, úgyhogy a mai Appassionato mű Joseph Haydn egyik szonátája lesz. Haydn (1732-1809) nem zenész családba született de szerencsére felismerték tehetségét, és 18 évesen már ismerték Bécsben a nevét. Később az Esterházy-udvar másodkarnagya lett, majd egy évtizedig minden nyarat (néha tovább is) Fertődi kastélyban töltött. Operákat és zeneműveket komponált itt a grófnak és neves vendégeinek. Bár el volt zárva a bécsi zenei élettől de azt mondta erről, hogy „Nem akadt ott senki, aki összezavarjon, így kénytelen voltam eredeti lenni”. Később több évet töltött Londonban, majd visszatért Bécsbe. Barátságot kötött az ifjú Mozart-tal akinek a művészetét nagyobbra tartotta a sajátjánál, és Beethoven-t is hasonlóképpen dicsérte.Sokáig élt, és különösen sokat alkotott, megújította a szonáta formát, és a szimfóniát is átalakította és ő tette népszerűvé. Operát is sokat írt Esterházy gróf udvarában, és mint karmester és hivatalnok is helyt állt. Korai éveiben még barokk muzsikára alapozott, de 50 évesen az újítás útjaira lépett, és kései műveiben a romantika alapjai is felfedezhetőek.Legismertebb műve a híres Trombitaverseny, de most egy szonátáját hallgatjuk a görög Cyprien Katsaris -tól.

La defense

2011-07-08T19:54:00.000+02:00

Eve Online

2011-07-07T20:45:00.000+02:00

Ezek az izlandi srácok trailer-eket nagyon tudnak készíteni az biztos, ráadásul ebben nem valami idealizált, túldramatizált “hollywood”-i szöveg van, hanem olyan amit minden Eve Online játékos átél az első komolyabb flotta csatájánál rendes vezetés alatt.

Utolsó Space Shuttle

2011-07-06T13:19:00.000+02:00

Már csak két nap van hátra (péntek ~17:30) az utolsó Space Shuttle fellövésig (bár csak 30% esély van “go”-ra az időjárás előrejelzés miatt), közben a NASA befejezte a William Shatner hangjával készített másfél órás The Space Shuttle filmet, ami jól összefoglalja a Space Race utáni Space Age-et (1975-2011) amerikai oldalról napjainkig.

GTA4+

2011-07-04T22:24:00.000+02:00

Az E3 kapcsán már pedzegettem a Battlefield 3-al példázva, hogy végén vagyunk a mostani konzolgenerációnak, és PC-n ma már sokkal fejlettebb grafika hozható létre. De a játékoknak mindig is volt egy különleges fajtája ahol a grafika korlátozott volt: az open world vagy sandbox játékok, vagy ahogy a nagyközönség ismeri “gta”. A videón a PC-s verzió látható a GTA4-ből, teli rakva mod-okkal, szebb textúrák, részletesebb autó modellek, motion blur és depth of field. Valahogy így fog kinézni majd, 1080p-be a következő konzolokon a GTA. Várom!

Lang Lang

2011-07-03T13:49:00.000+02:00

Egy kis kitekintés az európai gyökerű klasszikus muzsikából kelet felé. Lang Lang és apukája játszanak egy kínai népdalt, A Két ló vágtáját. Lang Guoren egy tradicionális kínai hangszeren játszik - amit szoktak kína hegedűjének is nevezni - az erhu -n.Lang Lang talán a legjobban ismert ma élő zongorista (még zongora is készült a nevével a Steinway-től), de az biztos hogy a legtöbbet koncertező. Sok kritika éri, színészkedéssel “vádolják”, illetve az önjelölt és az igazi zenekritikusok is úgy vélekednek hogy a virtuozitás nem elég ha zeneileg nincs ott. Az tény hogy az európai “öreg” művészeket én is jobban szeretem mint a fiatal ázsiai virtuózokat, de Lang Lang elviszi a klasszikus zenét a tömegeknek, és ez a lényeg. A klasszikus zene mindenkié, csak még nem tudnak róla =).

Google Analytics hírlevél

2011-07-02T13:47:00.000+02:00

Nocsak, a Google webhely elemező oldala kiküldött egy hírlevelet amiben összehasonlítanak két három hónapos időszakot (2009. 11. 01. - 2010. 02. 01 és 2010. 11. 01. - 2011. 02. 01.). Ezek globális adatok, több százezer weboldal összesített adataiból, ergo jelentenek valamit.

Két ponton is látszik az internetezési szokások és számítástechnika átalakulása, a mobil eszközök térnyerése. Egyik a webhely mutatók (oldal/látogatás, visszafordulási arány, átlagos idő a webhelyen) amik rendre csökkentek kicsit 1 év alatt. A látványosabb csökkenés az operációs rendszereknél látható, a Windows 89,9%-ról 84,8%-ra esett 1 év alatt, a Macintosh és a Linux minimális növekedést tudott hozni, és a többi operációs rendszer 4,3% -ot növekedett (kár hogy nem részletezték, egybe vették az iOS, Android, stb. OS-eket).

Bár az átalakulás lassú, sok helyen szinte alig észrevehető, én kicsit nagyobb változásokra számítottam de azért jól látszik hogy egyre több a különböző mobil eszköz és táblaszámítógép, amiken sokszor nem böngészőből hanem alkalmazásokból érhetők el a keresett információk, amiket régebben a weben néztek az emberek. Illetve a Facebook-ot sem szabad kifelejteni, hiszen a facebook.com -on nincs Google Analytics tracker :).

Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni!

2011-06-30T18:56:00.000+02:00

A zongora tudásért nagyon meg kell dolgozni, “gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni!” szokták mondani. És erre vannak az etűdök, amiket minden zongorázni tanuló ember szívből utál. Czerny, Bartók, Kodály a leghíresebbek, de most a 19. századi német Burgmüller-től gyakorlom épp a Le retour című kis etűdjét. Több helyen elütök, és a tempót sem tartom úgy ahogy kéne, de ezek a gyakorlások erről szólnak, technikásabb és gyorsabb legyek. Csak hihetetlen unalmas és lehangoló :).

Űrkorszak vége?

2011-06-30T15:29:00.000+02:00

Jövő hét pénteken, július 8-án lövik fel az Atlantis-t az utolsó Space Shuttle STS-135 küldetésre, ezzel eljön a “The end of the Space Age” írja az The Economist. Szomorú de igaz, valami más fog elkezdődni július 8-án, egy komolyabb emberes küldetésre jelenleg egy kormánynak sincs pénze, az összefogásra meg képtelenek az országok. Az ISS-nek még 9 éve van hátra, a magánkézben lévő űrrepülésnek még jó néhány év kell, ~~marad a robotos felderítés a következő 20-30 évben~~. Szomorú nap lesz a a jövő hét péntek.

Uncharted 3 Multiplayer Beta

2011-06-29T19:00:00.000+02:00

Tegnap jött ki a PS Plus előfizetőknek - azaz gyakorlatilag az ingyen 1 hónap Plus miatt majdnem mindenkinek - az UC3 multi bétája. A második rész nekem A Játék így természetesen ahogy lehetett szedni már jött is.

A második rész multiplayer része egy jó kiegészítő volt minden idők legjobb akció-kaland játéka mellé. Jó, de semmi több, néha el lehet szórakozni vele, viszont a legnagyobb baja a vontatottság. Egy futó, aktív játékba nem csatlakozhatnak be új játékosok, emiatt az egész folyamat nagyon lassú, bekerülni egy játékba is ma már percekig tart (oké, 2009-es játék, kevesebben játszanak már vele), de a másik gond, hogy ha egy futó játékból mondjuk két ember valamiért kilép akkor igazából annyi volt. Kevés ember lesz a nagy pályákon, lassúvá válik, el kell érni a kitűzött pont limitet hogy töltse a következő pályát a program és keressen a hiányzó emberek helyére másokat.

Ezután most az E3-on a készítők nagy hévvel hangoztatták, hogy a harmadik részben nem csak az egyjátékos részben akarnak meghatározót készíteni. 2 nap játék a bétával, és az eddigi infók után a tapasztalataim:

véleményt nem alkotok a béta alapján, ez egészet körüllengi a “placeholder” érzés, természetesen a fórumok, hírek teli vannak hányva a negatív hozzászólásokkal emiatt, de ez butaság, még hónapok vannak a kiadásig, néha lefagy, néha leesik az fps, grafikai hibák előjönnek, de ezeket mind javítani fogják

ami viszont lehangoló, hogy itt is ugyanazt a rendszert használják: nem lehet belépni futó játékba, ezért néha percekig kell várni, ha meg valaki kilép az aktív játékból mellőled akkor lelassul az egész, főleg a repülőteres pályán mert az elég nagy, és ha lelőnek akkor másodpercekig keresheted az ellenfeleket a pályán, ugye véglegesben ez máshogy lesz?

játék indítás, új pálya kezdése kínosan lassú, súlyos másodpercek telnek el, sőt néha az is előfordul hogy végre valahára 10-ről visszaszámol a játékkezdéshez, de 1-nél megáll és 5-10másodpercet még várni kell, ami leírva semmi, de a játékban idegesítő, ugye ez is csak a béta miatt?

maradt a 10 fő, ami szerintem kevés, főleg hogy nagy mind a két pálya, miért nem 16?

sima team deathmatch-be bekerültek új elemek amik megdobják a hangulatot, sőt felgyorsítják a játékot (ami jó!), például véletlenszerűen kiválaszt a program egy játékost mint célpontot, és ha ellenfél vagy akkor látod a térképen és plusz pont jár érte

bekerült egy “lobby” szerű dolog, a karakterünket lehet millióféleképpen variálni, kinézetben, és fegyverekben egyaránt, kb. úgy mint bármelyik divatos shooter-ben manapság

két pályát lehet kipróbálni, mind a kettőben vannak “event”-ek, és a játék során kicsit át is alakulhatnak (pl. kirobbanó falak), a repülőteres pálya kevésbé tetszett, repülős részt nem értem az elején, azután a repülőtér meg túl nagy, chateau viszont bejön

újdonság a “buddy” rendszer, ki lehet választani egyik csapattársait, ezután őt megkülönböztetve látjuk, halál után születhetünk mellé újra, illetve ha asszisztálsz neki, vagy ő neked akkor a hulla fölött lehet high five-t tolni, ami jól néz ki és medál is jár érte =)

Úgy gondolom hogyha sikerül felgyorsítaniuk az új játék keresés/indulás problémáját, és a pályák közötti pörgősebb váltást akkor egy nagyon jó, sőt akár tényleg meghatározó multiplayer részt kaphatunk, hajrá Naughty Dog!

Achievement, Trophy, Elérvény

2011-06-27T18:32:00.000+02:00

2 hónapja régi játékokat játszok újra nehezebb fokozatokon, keresve a trophy-kat. Az miért van, hogy minden játékba van néhány olyan értelmetlen trophy/achievement, hogy keress meg 100 darab eldugott kutyagumit, ami miatt újra végig kell vinni az egészet (ha nem sandbox), és leírások alapján össze gyűjteni az összes tollat/műtárgyat/arany csavart. Sohasem érdekeltek ezek az “elérvény”-ek, de a legkedvesebb játékok mellett szívesen látnám azt, hogy 100%, viszont nem vagyok hajlandó azért sem megcsinálni az ilyen értelmetlen butaságokat, amik nem adnak semmi plusz játékélményt, új pályát, hanem egyszerűen csak megjelennek a trophy listában. Mondjanak le az ilyen trophy-k!